Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. Beköszönt az
egyetemes béke ? a Pax Romana ? korszaka Britanniától Egyiptomig, Galliától
Görögországig. Marcus Aurelius tartja fenn ezt az aranykort, aki legalább
annyira filozófus, mint császár. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal
és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez.
Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg. Az
elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak. A
történelem legjobb császárait a legrosszabbak követik. Végtelen hullámokban
támadnak a barbárok, akik egészen Róma városáig merészkednek. Katonák
kaparintják meg a hatalmat, és a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják a trónt. A
birodalomban kitör a káosz. Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez
javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan
nemzedékük misztikus örökségének. Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a
láthatáron. Bizonyos szekták a társadalom pereméről veszélyes, lázító
gondolatokat terjesztenek. Meggyőződésük, hogy mindenki csak egy istent imádhat,
az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Egyes császárok megtűrik őket,
mások kegyetlenül leszámolnak velük. Aztán az egyik császár felfoghatatlan
lépést tesz. Felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa
elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot. Saylor százhatvan évet és
hét generációt felölelő, az ókori Róma legélénkebb alakjait felvonultató eposza
életre kelti az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb és
legmeghatározóbb fejezetét, amelynek eseményei máig hatást gyakorolnak ránk.