A munkásoknak tartott előadásokat összefoglaló könyv első kötete beszéd és az
agy fejlődését tárgyaló fejezettel kezdődik, és Rudolf Steiner a beszédnek és az
agy bal oldali homloklebenyének kiformálódásáról beszél, majd a beszédtanulásról
a kisgyereknél. Ebben a fejezetben még érinti az agy fejlődését a külvilág
megfigyelésének hatására és a bal és jobb oldali agyfélteke kapcsolatát a test
bal és jobb oldalával. Tárgyalja a balkezesség és a jobbkezesség kérdését és a
nyelvek különbözőségét a Föld tájai és a csillagképek szerint. A második ?Az agy
és a gondolkodás? című fejezetben a csecsemő táplálkozásáról, az anyatejről és a
táplálék lebontásáról és életre keltéséről beszél. Majd a fehérvérsejtek és az
agysejtek különbségét tárgyalja. Ezt követően az agy és a halál különös
kapcsolatáról beszél hallgatóinak. Végül a fehérvérsejtek és az agysejtek
munkamegosztásáról beszél az ébrenlétkor és alváskor, ill. az agy és a
gondolkodás ellentétes aktiválódásáról. A harmadik fejezetben található előadás
a világegyetem és az érzékelés kristályképző hatását tárgyalja az emberben és a
kristályképződést a természetben és az emberben. Ezzel kapcsolatban tárgyalja,
hogy az emberlét egyik feltétele az, hogy állandóan feloldjuk a bennünk
keletkező kristályokat, és a kristályosodásnak milyen káros következményei
vannak az emberi testben. valamint az érzékelés milyen kristályképeket hoz étre
az agyban. A negyedik fejezetben az érzékfelettiről beszél az emberi testben és
ezzel kapcsolatban az agysejtekről az ébrenlét és alvás idején. Majd az élet
elhalásáról az agyban az ébrenlétkor, ami a tudatos gondolkodás előfeltétele. A
májat, amint a test belső érzékszervét mutatja be, és beszél a csecsemőkori
rossz tej és a felnőttkori májbetegség összefüggéséről. Az ember testének anyaga
az élet során többször kicserélődik, a bennünk levő nem-anyagi a valóban
maradandó részünk. Az ötödik fejezet előadása a testben történő belső érzékelés
és gondolkodás, valamint a máj és a vese tevékenységének kapcsolatáról és a máj
és a szem felépítésének hasonlóságáról szól. Tárgyalja azt a kérdést is, hogy
hol van a szellem bennünk? A bennünk létező szellemi az, ami működteti és
használja a testi szerveinket. Az állat szemei mint gondolkodásszervek. A
Janus-fej jelentése: két alaptevékenység van az emberben, az egyik kifelé, a
másik befelé irányul. A hatodik fejezet a táplálék útját és átalakulását
tárgyalja a szervezetben. A fő kérdés a felvett külső anyagok átalakulása és
szétterjedése a szervezetben. Ezt követően a só és foszfor feladatai az emberi
fejben, és a só és a gondolkodás, ill. a foszfor és az akarat összefüggése. A
hetedik fejezettel azok az előadások kezdődnek, melyek a legkorábbi
földkorszakok kérdéseit tárgyalják. Az első az ős hüllők világáról, az
iszaptengerben és a forró levegőben élő őshüllők kinézetéről és életmódjáról
szól. Majd a sárkánymadár, az ichthyosaurus, a plesiosaurus és a megatherium
következik és végül a megkeményedő földfelszínen megjelenő ősnövényzet. A Föld
maga egy élő óriáslény volt. A nyolcadik fejezetben Steiner az ős hüllők előtti
Földről beszél és a Nap hatásáról, ahogy a sűrű, pépes Föld-masszából
kezdetleges, óriási méretű lények keletkeztek. Majd azt tárgyalja, hogy mi volt
ezek szerepe a Föld tovább alakulásában, és hogy az akkori Föld egyetlen
hatalmas, állandóan megtermékenyülő petéhez volt hasonlítható. Majd azt mutatja
be, hogy a Föld élő volta és megtermékenyülési képessége a benne található
holderőktől származott. Ezt követi a Hold kiválása a Földből és bemutatja ennek
következményeit a Földet illetően. A kilencedik fejezetben a még korábbi Föld
időszakokat tárgyalja és a Föld állapotáról beszél a Hold kiválása előtt, és ezt
összekapcsolja egyes mai állatok szaporodóképességével. Majd a Napot, mint
megtermékenyítő erőt mutatja be és a Földbe kerülő és onnan kisugárzó naperők
befolyását a növényi és állati szaporodásra. Beszél a kívülről érkező napsütés
életet pusztító és a növények, állatok külső formáját feldíszítő hatásáról és az
árapály valódi okáról. Bemutatja, hogy milyen volt, amikor a Föld, a Nap és a
Hold még egyetlen égitest volt. A tízedik előadás a Föld a napban, az Adam
Kadmon ésa Föld-ember kérdéseivel foglalkozik és a mostani Föld hasonlóságát
tárgyalja az emberi fejhez. A Föld egykor olyan volt, mint amilyen a mai emberi
embriófej ? mondja Steiner. Az akkori Föld táplálkozása a világűrből, és az
embrió élete az anyai testben összehasonlítást követően a Földet a legkorábbi
időkben mint egy óriási embercsírát mutatja be. A Föld-Ember neve Adam Kadmon és
mi mindannyian egyetlen óriásemberből, Adam Kadmonból származunk, amely azonos
volt magával a Földdel. Tárgyalja az Ótestamentum téves értelmezését is, és azt,
hogy Adam Kadmon és Ádám különbözőek.