A kötet szerzője - az 1970-ben megjelent Zenetörténeti írások, az 1973-as
Seprődi János-kötet, valamint több száz zenei tárgyú cikk, tanulmány és
közlemény után - a romániai magyar zenei élet egyik számottevő fejezetének
összefoglalására vállalkozik. A közel két évszázados kolozsvári színházban
bemutatott és játszott zenés színpadi művek története ugyanis mind zenei, mind
művelődéstörténeti szempontból igen jelentős hozzájárulás hazai magyar zenei
életünk megismeréséhez. Lakatos István a legnehezebb munkát végezte el egy ilyen
történeti áttekintéshez: az adatok összegyűjtését és közzétételét. A kolozsvári
zenés színpadi alkotások, bemutatók ez alkalommal nem a prózai színház
mellékterületeként jelennek meg. hanem önálló egészként, jelezve azt az utat,
amelyet ezek a zenés műfajok (opera, operett, balett, népszínmű, zenés játék
stb.) az állandó kolozsvári magyar színjátszás megindulásától, 1792-től kezdve
az Állami Magyar Opera mint önálló romániai magyar zenei intézmény létrejöttéig,
1948-ig, majd egészen a színház fennállásának 180. évfordulójáig - amely egyben
az új opera fennállásának negyedszázados évfordulója is volt - megtettek. A
kötet adatai - a történeti áttekintés és a műsorrend - önmagukért beszélnek.
Lakatos István azonban az áttekintés során az alkalmakat felhasználva jelzi a
180 éves fejlődés tendenciáit is, a művészi felfogásban, műsorpolitikában, a
karmesterek, énekesek és rendezők munkájának gyakorlatában bekövetkezett
változásokat, s ilyenformán számos olyan megállapítást tesz, amelyet - az
adatokon túlmenően - az utána jövő zenetörténészek sem hagyhatnak majd figyelmen
kívül.