A középkori Trisztán-monda egyik legeredetibb és legértékesebb feldolgozását, a
XII. század második felében élt Thomas verses regénytöredékét első ízben
olvashatja fordításban a magyar olvasóközönség. A világirodalom kevés
alkotásának volt része akkora népszerűségben, mint a Trisztán és Izolda végzetes
szerelmét elbeszélő történetnek. A szerelmet mitizáló, de a szó mai értelmében
modern verses regény őstípusa azoknak a szerelmi történeteknek, melyek
konfliktusa (és gyakran tragikuma) a szenvedély és a társadalmi kötöttségek
kibékíthetetlen ellentmondásából fakad. A kelta eredetű Trisztán-monda breton
közvetítéssel Írországból került át a kontinensre, ahol rövid idő alatt
rendkívüli népszerűségre tett szert. Az első francia nyelvű Trisztán-regény - a
későbbi feldolgozások archetípusa - a XII. század közepe felé keletkezhetett, a
két ránk maradt ófrancia regénytöredék, a Thomas-, illetve a Béroul-féle
változat a XII. század második feléből való (az előbbit általában 1170 és 1175
közöttinek tartják, az utóbbit 1190 körül írhatta az északfrancia trouvére). A
teljesnek tekinthető Trisztán-történet Joseph Bédier rekonstruálta és
egészítette ki a század elején Béroul és Thomas ófrancia alkotásai, valamint más
feldolgozások alapján. (Legismertebbek Eilhart von Oberg és Gottfried von
Strassbourg középfelnémet variánsai, a norvég Saga, az angol Sir Tristrem és az
olasz Tavola Rotonda).