Bő évtizeddel az Ipiapi atya evangéliuma után újabb meghökkentő bibliai
parafrázisokkal jelentkezik Kamarás István. Ezúttal a karácsonyi történet
motívumait és központi üzenetét helyezi bizarr módon mai körülmények közé. Ezért
aztán a megszokott angyalok, pásztorok és királyok mellett felbukkan pingvin,
apáca, sőt még kacsacsőrű emlős, pelikán, tapír, vakegér, hárompúpú teve,
lantmadár, buszsofőr, agysebész és emelődaru is. S ha ez nem volna elég, akkor
megismerkedhetünk a három zsákos emberrel, a kacsával, a csizmás kandúrral, a
kisharanggal és személyesen a böhöm nagy pézsmatulokkal is. Közben pedig a
budapesti hajléktalanok Szűz Mária szerepére Janics Natasát kérik fel, és amikor
az olimpiai bajnok kajakos ezt elfogadja, akkor ők zúgó ?Hajrá, magyarok!?- ban
törnek ki. (Jól mutatja a bibliai történethez képest felgyorsuló időt, hogy kis
hazánkban immár nem köszönti ez a buzdítás Janics Natasát.) A barlangistálló
mellett pedig hósipkásan ott toporog Schweitzer József nyugalmazott országos
főrabbi, aki ugyan József szerepét nem fogadta el, de annál boldogabban jeleníti
meg az agg Simeont? Ha figyelmesen nézzük ezt a tódításaiban is mélyen őszinte
könyvet, akkor az egyik rajzon a szerző arcát is felismerhetjük. Nem a
nemzetközileg jegyzett vallásszociológusét, hanem az atyai jóbarátét, a
testvérét, aki büszkén vállalja az OJD címet: ő az Ordo Joculator Dei, vagyis az
Isten Bohócainak Rendje tagja. Örülünk, hogy annak az egyháznak a kiadója
jelentetheti meg ezt a könyvet, amely közösség Kamarás István szerint egy, az
egyházak számára sok kísértést kínáló korban is igyekszik hitelesen megélni a
jézusi hitet. Fabiny Tamás püspök