Ilyés János Szökés becsületszóra antik (Divius Lux MM. Kiadó), 2008 212 o., puha
kötés, jó állapotú ajándékozási bejegyzéssel 700.- Úgy maradtunk ott Linz
környékén, fenn a hegyekben, mint az árvagyerekek. Se parancsnok, se parancs, se
vételezés. Körös-körül a fehér, csipkézett sziklák égbenyúló tornyai, tetejükön,
mint süvegcukor, csillogott a hó, és az ormok között kiterjesztett szárnyaikon
sasok vitorláztak, vijjogásuk betöltötte és uralta a magasságot. A Nap sütött,
fényében tisztán rajzolódtak ki a hegyek körvonalai, az égbolt kéklő hátterében
és a lankákon, a megújuló fűben elszórtan néhány muflon legelészett, félkörívű
szarvukon fény csillant, ha néha fejüket emelve széttekintettek birodalmukon.
Mögöttünk fenyőrengeteg, és valahol az elérhetetlen messzeségben az otthonunk. A
háború véget ért, de a hirtelen ránk szakadt szabadság inkább félelmet,
bizonytalanságot, mint örömet okozott. Igaz, az utolsó napokban már érezhető
volt a bomlás, és csalhatatlan jelei abban nyilvánultak meg, hogy egyre többen
maradtak le, tűntek el századunkból. A sort a németül jól beszélők kezdték, de
amikor gh-ás őrmesterünk is lemaradt, már tudtuk, itt a vég. Ugyanis a mi
szeretett Sanyi bácsink egy kukkot sem tudott németül, ám férfias megjelenése
azt sejtette, hogy őt valamelyik osztrák menyecske ejtette rabul, és ebben az
esetben a nyelvtudás már mit sem számított.