Krúdy Gyula Királyregények Mohács / Festett király / Az első Habsburg antik
(Szépirodalmi Könyvkiadó), 1980 472 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú
700.- ?A történelemben megtaláljuk a puszta tényeket, de a többit a fantáziára
bízzák a tudósok, mindenkinek: költőnek vagy vándorlegénynek a fantáziájára? ?
mondja Krúdy, mintegy félre, a kötet egyik regényében. E történelmi
regénytrilógiát valóban költő írta; szárnyaló fantáziával, de ugyanakkor
hatalmas történelmi dokumentumanyagot is földolgozva és beépítve a mesébe.
Súlyos betegség és súlyos pénzgondok árnyékában születtek ezek a regények élete
utolsó évtizedében; mindegyik folytatásokban, napilapokban látott először
napvilágot. Egy időre elhagyta kedvenc alteregóhőseit, hogy a XVI. századba
meneküljön, amelyet ? mint írja ? ?sokban hasonlatosnak ítélek a mai időkhöz?. E
regénytrilógia is ? akárcsak a Hét bagoly, a Rezeda Kázmér szép élete vagy a
Zöld ász ? a ?nagy-nagy regény? helyett íródott, Krúdy megvalósulatlan nagy álma
helyett. De talán így egynél több remekművel gazdagodott irodalmunk? A fantázia
tágította, de valójában eseménytelen tegnapok helyett e művekben Krúdy a
tegnapelőttök krónikásául szegődik; néhány sorsdöntő, történelemformáló
esztendő, a mohácsi tragédia, a három részre szakadó ország krónikásává. Hősei
sem kortalan, hontalan különcök, álmaikat valósággá hazudó ?szellemlovagok?; a
Három király trilógia valamennyi szereplője történelmi személyiség volt:
többségük az események gyújtópontjában. De Krúdy Gyula nem szobormerevségű
történelmi arcképcsarnokot fest; az ő józanul-realista Mária királynője,
enervált-hedonista II. Lajosa, férfiasan agresszív Szapolyája megannyi ragyogó,
hamisítatlan Krúdy-portré ? emberszabású, mégis enigmatikusan különös,
megfejthetetlen figura. Krúdy meghitt otthonossággal járkál akár a királyi
palota visszhangos termeiben, akár a remete királyné pozsonyi házában, és úgy
számol be a királyi ház asztalára tett fogásokról, mintha kedvenc kiskocsmája
ételremekeit ismertetné ? a részletek krúdys gazdagságával. Gyilkos, leleplező
iróniája, a történelem valós mozgatórugóit fölismerő éleslátása megmenti attól,
hogy romantikus ?nemzeti psalmust? formáljon a mohácsi tragédia történetéből.
Krúdy minden olvasója előtt világossá válik, hogy itt nem ?nemzeti nagy múltunk?
obligát Mohács-siratásáról van szó. A történelmi regényt író Krúdy realista
volt, sőt materialista. Trilógiájában egy évszázadokra kiható történelmi
lépéstévesztés történetét írta meg ? páratlan írói hitellel, nosztalgia nélküli,
szkeptikus bölcsességgel. Történelmi szembesítés ez a javából; e szempontból
különös módon földönjáróbb a legjellegzetesebb Krúdy-műveknél, de az ihlető
élmény itt is ugyanaz: a ?kizökkent idő? drámája.