A Harward-egyetemen végzett, svéd származású filozófusnő, a világhírű
Myrdal-házaspár leánya, erkölcsfilozófiai érvekkel és ellenérvekkel elemzi a
hazugság legkülönfélébb, magánéleti és közéleti válfajait. Sok figyelmet szentel
a politikai, orvosi, ügyvédi etika idevágó problémáinak. Nem foglalkozik a
hazugság nyilvánvalóan visszataszító és elítélendő formáival, hanem csupán
azokkal, amelyek mellett és ellen egyszerre hozhatók fel érvek. Könyvének fő
célja az, hogy felújítsa azokat a finom megkülönböztetéseket, amelyek
napjainkban bizony elmosódnak a hazugság és az igazmondás mérlegelése közben.
Foglalkozik az úgynevezett kegyes hazugságokkal, a hazugság mentségeivel, az
önvédelmi hazugságokkal, a titoktartással és így tovább. Filozófiai alapállása a
pragmatizmus: a hazugságokat az általuk okozott vagy elhárított kár
szempontjából elemzi. Kiváló a könyv vonalvezetése, példái érzékletesek,
találók. A könyv bő szakirodalomból merít, de nem vész el a hivatkozások
sűrűjében - stílusa hajlékony. Témájának mindenkit érintő volta miatt nagy
érdeklődésre tarthat számot.