Sok útkereső kényszerül arra, hogy komoly áldozatokat hozzon földi élete során.
Ez gyakran a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzésével jár, és könnyen
megingatja a hitét. Az áldozatát ily? módon megélő ember még nem tökéletes. Nem
tökéletes, mert néha fáj neki a viszonzatlanság. Még vágyai vannak, amelyek
elismerésről, szeretetről, elfogadásról szólnak. Nem tökéletes, mert időnként
még kívülről várja a megváltást. Ha magadra ismersz, ne ijedj meg! Jó úton
jársz. Kihasználhatóságod egyik oka az, hogy a jót, a szépet akarod szolgálni.
Áldozataid nem azt jelentik, hogy rossz az út, csupán annyit: Nem értél még
célba. Mégis, mind gyakrabban és mélyebben érted, hogy csak egyetlen bűn
létezik, a tudatlanság, és ez valamennyi szenvedés forrása. Így bármilyen bűn,
amit kint vagy bent látsz, gyógyítható hiánybetegséggé szelídül. A hiányzó
Tudatosság pedig mint a vas vagy a vitamin a szervezetedből, Szeretettel
pótolható. Minden lépésed ezt a pótlást és a gyógyulást szolgálja. Mindegy,
mennyi nehézség vár még rád, minden áldozatod közelebb hozza az út végét;
Teljes, ragyogó, Öntudatra ébredő Éned feltámadását.