Az Előfeledések líranyelvét a rímeket és dalformákat elhagyó fajsúly, a
komorabb létalakzatokkal is számot vető személyesség, a drámai jambusokba
öltöztetett ontológia határozza meg. Halmai Tamás legújabb versei a napi
apróságok világára vetnek metafizikus tekintetet. Mindezt naplószerű
elszántsággal. A kortárs magyar irodalomban szokatlan kiterjedés ? 777 hétsoros
versről, azaz ?félszonettről? van szó ? nemcsak mennyiségi mutatvány: a
formanyelvi sorozat a megtalált alaktan révületében a józanság lehetőségeit
keresi. Pátosszal (mert komoly kérdéseket tárgyal), játékossággal (mert a
komolyság fölemésztené magát), neologizmusok, hapax legomenonok és lírai
axiómák-szentenciák segítségével (mert mindig a nyelv önmegújító hajlama csalja
elő belőlünk az újat, a mást, a reménytelit), az artisztikus filozofikumot a
populáris regiszterek felé is megnyitva (mert a sci-fi vagy a fantasy képzeleti
kompetenciáinak a létköltészeti ambíció is hasznát veheti). Halmai Tamás
előfeledései a klasszikus alaktannal, azaz a hagyományokkal folytatott párbeszéd
szándékából sajátos lírai antropológiát bontanak ki.