A nagy uralkodó egyetlen, törvénytelen fiával sokáig mostohán bánt a történelmi
emlékezet. Mivel Beatrix királynétól nem született örököse, Mátyás őt jelölte a
trónra. Igyekezett törvényes utódjának elismertetni, de hirtelen bekövetkezett
halála ebben megakadályozta. Apja halála után Corvin János hercegre kemény idők
vártak. Örökségéből az egyházi és a világi nagyurak - akik nem fogadták el
Mátyás döntéseit, és kizárólag a saját érdekeiket tartották szem előtt -
ilyen-olyan címeken részt követeltek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy
megakadályozzák trónra lépését. Ugyanakkor Mátyás özvegye, Beatrix is ellene
dolgozott, hiszen mindenképpen királyné akart maradni, ha már királynő nem
lehetett. Ilyen körülmények között a hercegnek villámgyorsan fel kellett nőnie,
hogy érdekeit eredményesen képviselhesse. Zömmel politikai ellenfelei és
ellenségei tollából maradtak az utókorra azok az írásos anyagok, amelyek azt
sugallják, hogy Corvin János felkészültség, műveltség, politikai érzék és
tettrekészség tekintetében meg sem közelítette apját. Részben ennek alapján
ítéltetett meg, hamis képet festve személyiségéről, hiszen későbbi tevékenysége
és a török ellen folytatott eredményes délvidéki harcai ennek épp az
ellenkezőjét bizonyítják. Politikai cselszövés, ármánykodás, intrika és besúgás
kísérte Corvin János rövidre szabott életét, nem kímélve magánszféráját sem.
Vajon hogyan alakult volna az ifjú élete, ha azok a főurak, akik apja előtt
felesküdtek a hűségére, nem pártolnak el tőle? Mennyiben változott volna a
történelmünk, ha az uralkodásra több szempontból is alkalmatlan Jagelló Ulászló
- vagy ahogy azóta is emlegetjük: Dobzse László - helyett Hunyadi Mátyás fia
kerül az ország trónjára? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a szerző
háromkötetes alkotása, amely plasztikusan és izgalmasan mutatja be a korabeli
bel- és külpolitikai viszonyokat és történéseket.