Az Antikrisztusban Nietzsche - annak ellenére, hogy művét a főbb európai
nyelveken ő egyenként milliós példányszámban szerette volna megjelentetni, ami
enyhén szólva ellentmond az Előszó kezdősorának, hogy a mű azokhoz szól, kiknek
száma a legkevesebb - egy, a világból távozó ember és gondolkodó benyomását
kelti; radikálisan eltávolodik kora - és a mi korunk - mindhárom jelentős
eszmerendszerétől: a kereszténységtől, a liberalizmustól és a szocializmustól.
Nézeteinek érvényesítésére két kitörési pont maradt csupán: vagy a
heroikus-ezoterikus arisztokratizmus vagy pedig a rasszista populizmus. Hogy
tanait és nézeteit a későbbiek során kik és milyen célokra használták fel, abban
neki magának is felelőssége van. S bizonyos az is, hogy Az Antikrisztus sem
mentes a hibáktól és a fogyatékosságoktól. Azonban rá magára is érvényesnek
érezzük azt, amit Nietzsche huszonhárom esztendős korában vetett papírra: a nagy
emberek tévedései olykor termékenyebbek, mint a kisszerűek igazságai. Csejtei
Dezső