Ez a könyv bizonyos értelemben önmagától íródott. A szerző, aki egy életen át,
mondhatni, hivatásszerűen foglalkozott a lengyel kultúra magyarországi
népszerűsítésével, újra és újra szembekerült a lengyel-zsidó viszony bonyolult,
traumatikus, fájdalmas vagy épp megoldást ígérő fejezeteivel, hol az adott mű
hátteréül, epizódjaként, hol fő témájaként. A jelen kötet, amelynek legrégebbi
és legfrissebb darabját közel negyvenöt év választja el egymástól, valamennyi
idevágó írását tartalmazza, amiből sajátos történelmi kaleidoszkóp állt össze.
Az egyes írások tehát nem keletkezési sorrendben, hanem történelmi időrend
szerint követik egymást, mintegy azt sugallva, hogy a múlt oly sok súlyos sebe
után ideje azzal is számot vetnünk, hogyan és miben lehet a közép-európai
zsidóság sajátos, országhatárokon átívelő kulturális öröksége ma is, holnap is
élő forrás mindannyiunk, zsidók és nem zsidók számára. Az író Pályi András, aki
egyúttal ismert polonista is, lengyel kulturális eseményeket elemez, ám újra és
újra szemben találja magát a lengyel-zsidó együttélés nehéz kérdéseivel. Változó
műfajú, alkalmi írásait most egymás után olvasva, mégis úgy érezzük, igazi,
előítélet-mentes felfedezőútra invitál bennünket, utánajár a kérdésnek, egyre
összetettebb és egyre árnyaltabb képet nyújt. A tények ugyanis önmagukért
beszélnek. Ki hitte volna, amikor a nyolcvanas évek végén arról folyt a vita,
felróható-e a lengyeleknek, ha alig két százalékuk vett részt a zsidók
mentésében, hogy másfél évtized múlva Jedwabne ügye tartja majd lázban a
közvéleményt, ahol 1941 nyarán a városka lengyeljei egy pajtába hajtották zsidó
szomszédaikat, és rájuk gyújtották az épületet? Ki sejtette, hogy Andrzej Wajda
nagy sokára megrendezett Katy? filmje a lengyel tisztikar Sztálin általi
lemészárlásáról sajátos fényt vet majd a rendező holokausztfilmjeire? De többek
közt szó esik a Kafkával rokonított Bruno Schulz prózájáról, a gondjaira bízott
árvákat a gázkamrába is elkísérő orvosról, Janusz Korczakról, a varsói
gettófelkelés túlélő vezéralakjáról, a legendás kardiológus professzor Marek
Edelmanról, és még sok mindenről. Így a zsidóság tragédiájáról a nyugati
világnak még a háború alatt elképesztő kalandok árán először hírt vivő Jan
Karskiról, vagy a hatvannyolcas démoni idők fenegyerekéről, Adam Michnikről, aki
azt állítja, apám zsidó volt és kommunista, én lengyel vagyok és antikommunista,
Roman Pola?skiról, Tadeusz Kantorról, Jerzy Kosi?skiről és nem utolsósorban a
judaizmus kriptoteológusáról, Agata Bielik-Robsonról, aki arra kíváncsi, mi jön
az Isten halála után.