Régi és új versek, velük pedig visszatérő dátumok és helyek dramatizált,
jelenetező, filmszerű, lírai snittekben. A megszólaló rendezi és játssza
valamennyi alak szerepét: a bohémtól a szenvedőig használja ki az irodalmi
travesztiát a mindennapokban. Ahogy mondja, ?[a]z új cipőbe allűrt fűz be, / nem
vár többet, mint bárki más, / csak ennél többet. Egyszerre figyel és olvas meg
mindent, ugyanakkor érzi, hogy figyelik és olvassák minden lépését. Mert a film
nem szűnik meg forogni, ám a kamera berregése helyett az írás grafitnesze
visszhangzik a sorokból. Ez a zörej kíséri a léghétköznapibb banduko-lásokat,
történjenek azok Magyarországon, Szlovákiában, Luxemburgban, Romániában vagy az
Ír Köztársaságban. A beszélő min-dent megszemlél, megszagol, megkóstol,
megtapogat, miközben egyik keze folyton a miénket fogja ? így visz magával
reggeltől estig egyik városból a másikba, közben pe- dig valamennyi
megnyilvánulásából lemondás és belenyugvás árad; bámészkodásai spleennel teltek.
Ahogy puha, színes vatta-cukrát készíti a nyelvből, melynek rétegei időpontok és
helyszínek, abban nincs semmi hirtelen mozdulat. De együltő helyében sem képes
leállni a kontemplációval: ha ő maga nem sétál, fut helyette és szeme előtt a
social media hírfolyama. Smid Róbert