A kötet a képi fordulat különféle művészeti ágakban és a tudományban is
megfigyelhető jelenségével, valamint a fogalmi metafora elméleti keretével
kívánja bevezetni és összefogni két nagy témáját: a francia költészet és a
színház reprezentációhoz fűződő, szerteágazó kérdésfeltevéseit. A könyv első
fejezeteiben két olyan kortárs francia költészeti irányzatot taglalunk, melynek
viszonya a képhez különböző módon, de meghatározó (Yves Bonnefoy és Lorand
Gaspar, valamint Jean-Michel Maulpoix). A kötet második felében néhány olyan
színházi gyakorlatot választottunk ki, amelyek az emberi képmás, az emberi
bálvány lerombolására és újbóli összerakására tesznek kísérletet (Grotowski,
Kantor, Barba, Novarina), s ebben a folyamatban a költészet eszközeit is
használják. Ezeknek a színházi gyakorlatoknak, melyek közül Valére Novarina
életművét emeljük ki, közös nevezője, hogy nemcsak a dramaturgiájukban ismétlik
az önmegüresítés folyamatát, hanem a színészvezetésben is alapvető helyet adnak
neki. A második rész tehát, nem tagadva a színházi gyakorlatok egyéb inspirációs
forrásait, a Novarina életműve szempontjából központi jelentőségűnek tekinthető
teológiai kenózis-fogalom színházi, színháztudományi alkalmazására tesz
kísérletet, s ebben különösen támaszkodik H. U. von Balthasar teológiai
esztétikájára, Xavier Tilliette munkáira, Simone Weil színház- és
kenózis-koncepciójára, továbbá Kálvin, Karl Barth, Paul Tillich és Kazoh
Kitamori műveire. A tárgyalt alkotók vonatkozásában elsőnek tekinthető magyar
nyelvű monográfia mellékletében közölt, Túl a szakrálison című Valére
Novarina-esszé magyar fordításban most jelenik meg először. SEPSI ENIKŐ 2003-ban
szerzett doktorátust a Sorbonne-on, és 2010 óta a Károli Gáspár Református
Egyetem Bölcsészettudományi Karát vezeti. Yves Bonnefoy, Valére Novarina és
Jean-Michel Maulpoix műveinek fordítója, kutatási területe a modern és kortárs
francia költészet és színház, valamint a kortárs misztika.