?Láttam mindenféle köztereken, az úgynevezett szépirodalom élőhelyein.
Többnyire kamera van nála, azzal tart távolságot. Néha leveszi a maszkot,
látszik az egyszerre éles és megengedő pillantás. Ítélet van benne, és
feloldozás. Kábé, mintha egy szerzetes volna a hóhérod. Ez a könyv
cigarettaszünetekből van összerakva. Dolgozik a regényén, de néha fölbukkan,
füstös levegőt vesz, és olyankor eszébe jutnak a dolgok. Onnan meg ebbe a
könyvbe. A Gerőcs-koktél gerincét Montaigne szabad szertelensége adja, bele két
cent embergyűlölet Ciorantól, pár csepp Canetti, és persze Valéry okossága. Az
ész zajjal jár, ezt a szüntelen morajlást hallani. Az emberi alkat
foglalkoztatja. Mint Petri, egy esetből általánosít. Hordozható célszemélyt
vizsgál, önmagát. Egóirtás, diszkrécióval. Gerőcs Pétert igazából a hazugság
érdekli, legjobban talán a sajátjára kíváncsi. Elegáns, vicces, végtelenül
szórakoztató. Boldogtalannak kell elképzelnünk, persze, mi másnak.? Németh Gábor