Szerkesztette: Gyarmati György, Palasik Mária L?Harmattan Kiadó, 2012 A huszadik
század második felében ? a hidegháború évtizedeiben ? Magyarország egy
szuverenitásában korlátozott kisállam volt. Ez messzemenően kihatott
titkosszolgálatainak felépítésére, működésére is. Mindennapjaiban meghatározó
volt a ?nagy testvér?, a szovjet állambiztonsági szervek közvetlen befolyása.
Mivel Magyarország viszont néhány más szovjet szatellitállamhoz képest is csak
mérsékelt stratégiai jelentőséggel bírt, a honi társadalom ügynökökkel való
behálózása is lazább volt, mint például Romániában vagy Kelet-Németországban.
Nemzetközi összevetésben még az állambiztonság magyar hivatásosai is
megengedhették maguknak bizalmasabb ? ?egymás között vagyunk, elvtársak? ?
pillanataikban, hogy saját cégüket ne tartsák többre annál, ami volt, s amelynek
a külhoni kamerádok is tekintették: jelentéktelen kis ?szatócsboltnak?. Az más
kérdés, hogy külföldi sorstársaikhoz képest a magyar ?titkos szolgák?
ténykedését elszenvedő kortársak egy jottányival sem érezték magukat kevésbé
kiszolgáltatottnak ? s nem is voltak azok. A meghurcoltak tízezrei napi
sanyargatásaikat nem történeti perspektívában mérlegelték. Mi okuk lett volna
szenvedéseiket aszerint méricskélni, hogy annak helyszíne a mátrabeli Recsk, a
román Duna-delta vagy éppen a GULAG valamelyik tábora volt. S azt a különbséget
is csak visszatekintő történeti összehasonlításban van mód érzékeltetni, hogy a
Rákosi-korszak terroruralma idején az ÁVH valóban ?a párt ökleként?
kegyetlenkedett velük, míg az 1956-os megtorlások után fokozatosan szorosabb
pórázra fogott Kádár-kori politikai rendőrség ügyködése egyre inkább a ?párt
szeme-füle? információs szolgálatra redukálódott. Ugyancsak a múltfeltárás
segítségével gyarapodó ismeret hozza felszínre azt a tanulságot, hogy ?
függetlenül a rendszer kisebb-nagyobb változásaitól ? a titkosszolgálatok
menetrendszerű balfogásainak is rendre a gyanúba kevert közemberek viselték a
következményeit. A kötet adatai: Megjelenés éve: 2012 Terjedelem: 358 oldal