Szerző: Nádori László Dialóg Campus Kiadó, 2005 A sporttudomány felgyorsult
fejlődését jelzi az a tény, hogy ma már rendelkezik saját terminológiával,
megalkotta saját tudományos szaknyelvét. A szerző harmadik évtizede végez úttörő
munkát ezen a területen azzal, hogy jelentős számú sporttudományi fogalmat,
továbbá a fogalmak kiegészítő értelmezését alkotta meg. A szakemberek
segítségére állt azzal, hogy a sporttudomány fejlődésével párhuzamosan
megalkotta a tudomány fogalmi apparátusát. Művét terminológiai lexikonnak is meg
lehet jelölni. A több mint kétszáz címszó támpontot nyújt az edzőknek,
testnevelő tanároknak, a sport iránt érdeklődőknek a sportelméleti
eligazodásban. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: kartonált Kiadási év: 2005
Terjedelem: 148 oldal Néhány bemutató szócikk a tartalomból: A test tengelyei Az
emberi test képzeletbeli egyenesei. (Megjegyzés: A gimnasztikagyakorlatok
elnevezéséhez, szakleírásához az emberi test három fő tengelyét használjuk.
Szélességi tengely: A két vállcsúcsot összekötő képzeletbeli egyenes. Hosszúsági
tengely: A koponyatető közepét és a talpsík középpontját összekötő, a test
középvonalában végighaladó képzeletbeli egyenes. Mélységi tengely: A szélességi
és hosszúsági tengelyre merőlegesen, elölről hátrafelé áthaladó képzeletbeli
egyenes.) A sportoló helyzete a szerhez viszonyítva - A sportoló szernél való
helyzetét jelenti, a test szélességi tengelye és a szer főtengelyének viszonya
alapján. [Megjegyzés: A térben való pontos tájékozódás, a mozgások egységes
elnevezése, közlése és leírása érdekében ismernünk kell a sportoló és a szer
egymáshoz viszonyított helyzetét, amely alapvetően kétféle lehet. Oldalhelyzet
esetén a sportoló szélességi tengelye és a szer főtengelye (leggyakrabban azonos
a szer hosszúsági tengelyével) párhuzamos egymással. Haránthelyzetkor a test
szélességi tengelye és a szer főtengelye merőleges egymásra.] Acidózis Intenzív,
tartós fizikai terhelés hatására a vér és a szövetek vegyhatásának savi irányba
tolódása, amelynek oka: fokozott anyagcsere és hypoxia miatt felszaporodó savi
termékek, vagy azok csökkent mértékű kiválasztása. Savbőség, az alkálitartalék
csökkenése. [Megjegyzés: A fizikai terhelés következtében fellépő acidózis fő
oka tehát a fokozott glikolízis és a hypoxia. Sportterhelések idején is fellép
acidózis, amelyet a szervezet kiegyenlítő mechanizmusai - legfeljebb 30-60 perc
alatt - megszüntetnek. Az acidózis fokáról következtethetünk a terhelés
nagyságára és a kompenzatorikus törekvésekre. A testnedvek
H-ion-koncentrációjának stabil fenntartása alapvető jelentőségű az élet
szempontjából. A savasodás mértékét a pH-értékkel fejezzük ki. A pH-érték az
oldat H+ -koncentrációjának negatív logaritmusa. A víz pH-ja 25 °C-on 7,00 (10-7
mol/liter), ilyenkor a H+ és OH -ionok száma egyenlő. Normál körülmények között
a vér pH-ja enyhén lúgos pH = 7,32-7,40. Intenzív terhelés (pl.
sporttevékenység) hatására metabolikus acidózis jelentkezik, amely a pH
változásával is jár. A pH-értékek az edzettségi állapottól és az akarati
tulajdonságoktól függően általában 7,10-7,30 közötti értéket mutatnak, de
maximális terhelés mellett jól edzett sportolóknál ennél lényegesen alacsonyabb
értéket (6,88) is mértek már. ] Aciklikus mozgás Valamely tevékenység olyan
megjelenési formája, amikor a tevékenységben - különböző fajtájú mozgásformákat
kapcsolunk össze (például sportjátékokban), illetve - a tevékenység önmagában
zárt mozgásformát képvisel, például dobás, ugrás, lökés stb. [Megjegyzés: Az
aciklikus mozgást előkészítő, fő- és befejező mozgásfázis jellemezi.] Adottságok
Születéssel hozott magatartás diszpozíciók és képességek együttese, amelyek a
fejlődés folyamatában meghatározott, tartós készségek (sportági technika) és más
egyéni sajátosságok (sportági erőnlét, személyiség) kialakulását teszik
lehetővé. [Megjegyzés: A nevelés és környezet hatással van az adottságok
optimális kifejlesztésére. A környezeti hatások nem tudják ugyan az öröklött
adottságokat (például mozgástehetség) teljesen megváltoztatni, de a tudományosan
megalapozott edzések, az edző tervszerű nevelő tevékenysége a fejlettség fokára
és a kialakulás irányára döntő befolyással lehetnek.] Aerob edzés Az
állóképesség, mint kondicionális képesség egyik változatát, az oxigénadósságot
elkerülő, a tartós munkabírást fejlesztő edzés, pontosabban edzések sorozata. Az
aerob edzés alacsony vagy közepes intenzitású, jellemzően ciklikus jellegű
testgyakorlásra épít, mely elsősorban az oxigénfelvétel növekedését eredményezi.
Főleg a felnőtt korúak rekreációs edzésének a keringési rendszert fejlesztő
eszközei: sífutás, úszás, kocogás vagy futás, kerékpározás, gyaloglás, evezés,
kajak-kenu. Aerob folyamat Anyagcsere (energiaátalakulási) folyamat oxigén
jelenlétében. [Megjegyzés: Az aerob (oxidatív) folyamatok jól edzhetők, a magas
szintű állóképességi teljesítmények alapjául szolgálnak.] Aerob kapacitás Az
egyén időegységre eső maximális oxigénfelvétele a környező levegőből,
tengerszint magaslaton. A szív, keringés-légzés és anyagcsere
teljesítőképességének összegző mutatója. [Megjegyzés: Az aerob kapacitás mérése
laboratóriumi feltételek mellett általában futószalag-ergométerrel vagy
kerékpár-ergométerrel történik. Az aerob kapacitás abszolút értékben, illetve
relatív értékben adható meg. A relatív érték az egy percre és testsúlykilogramra
eső maximális oxigénfelvétel (O2 max/perc/kg). Az aerob kapacitás nagysága
normális feltételek mellett a kortól, nemtől, testtömegtől, illetve az edzettség
szintjétől függ. Az aerob kapacitás mérésének jelentősége van a sportoló
túledzésének megelőzésében, a túledzett sportoló gyógyításában és az
edzésterhelés szabályozásában. Jól edzett férfisportolók aerob kapacitásának
alsó határa 60 ml oxigénfelvétel/perc/kg érték körül van. Aerob munkán olyan
izomtevékenységet értünk, amelynek folyamán az oxigénellátás fedezi a munka
energiaigényét, vagyis az oxigénfelvétel és -felhasználás egyensúlyban van. Az
aerob edzés az aerob kapacitásnak, a tartós teljesítőképességnek
(alap-állóképességnek) növelésére szolgál.]