Szerző: Szitás Katalin Pesti Kalligram Kft., 2020 30 év telt el a magyarországi
rendszerváltás óta, amely az államszocializmusból a pluralista demokráciába
történő átmenetet jelentette. Az egykori vasfüggönyön túli országok
mindegyikében demokratikus választásokra került sor az 1990-es években, azonban
olyan markáns, karakteres értelmiségi szerepvállalás, mint Magyarországon,
egyetlen, valamikori szocialista országban sem jellemezte a folyamatokat. De
egyáltalán mit jelent az értelmiség fogalma? Mit jelent ma annak lenni, és mit
jelentett a rendszerváltás idején? Miért, és hogyan került annyi értelmiségi a
politikába az 1990-es években? Miért nem lehet valaki egyszerre értelmiségi és
politikus? Miért, és hogyan változott meg az értelmiség megítélése 2010 után?
Mit mondanak erre a rendszerváltás korszak meghatározó véleményformálói? Miként
tekintenek akkori énjükre, és hogyan látják magukat ma? 11 szereplő, 11
történet. Szitás Katalin Értelmiség és politika címmel adja közre mélyinterjúit,
melyeket a rendszerváltás véleményformálóival készített. A kötet adatai: Kötés:
puhakötés Megjelenés éve: 2020 Terjedelem: 248 oldal Pető Iván: ?A disszidensnek
nevezett értelmiségi szerepből egyszer csak politikussá váltunk.? Magyar Bálint:
?Egy diktatúrában az autonóm értelmiségi szerepnek vannak politikai
konzekvenciái.? Juhász Pál: ?Természetesnek tartottam, hogy a közíró az közíró,
még ha politikus is.? Kőszeg Ferenc: ?Az, hogy bosszantjuk a rendszert,
önmagában olyan élvezet, amiért megéri.? Bozóki András: ?Demokratikus
tömegmozgalmak híján az értelmiség helyettesítette a demokráciát.? Szalai Júlia:
?Nem a két pozíció párhuzamossága a probléma, hanem a csúszkálás és az
eltagadás.? Hann Endre: ?Nem jó, ha szalonokban dől el, ki legyen a
miniszterelnök.? Szelényi Iván: ?Az ember minél inkább elvonul az
elefántcsonttoronyba, annál inkább eszébe jutnak olyan gondolatok, amik talán
nem közhelyszerűek, de elképzelhetőek.? Dalos György: ?Egy olyan világban
akartam élni, ahol szabadon mondhatom a véleményem, szabadon írhatok.? Radnóti
Sándor: ?Az értelmiség legfőbb felelőssége éppen abban mutatkozott meg, hogy nem
viselkedett közéleti értelmiségként.? Vajda Mihály: ?Az értelmiség csinálja azt,
amit egy értelmiséginek tennie kell: gondolkozzon a világon.?