Szerző: Bozóki András L?Harmattan Kiadó, 2019 A könyv azt vizsgálja, hogy kik
voltak és mit akartak a magyar rendszerváltás legaktívabb résztvevői, és milyen
szerepet játszott a demokratikus átalakulásban az ellenzéki értelmiség. Miért
épp az értelmiségiek kerültek közel a politika formálásának lehetőségéhez a
hanyatló Kádár-korszak idején? Vajon ugyanazok az aktivisták voltak-e
folyamatosan kulcsszerepben, vagy periódusonként váltották egymást? Mik voltak
az ellenzéki megszólalás lehetőségei az első és második nyilvánosságban, hogyan
különült el, majd olvadt össze a kettő? Milyen volt az ellenzéki értelmiségi
csoportok közötti munkamegosztás? Hogyan változtak az ellenzéki értelmiségiek
gondolkodását formáló eszmék ebben a korszakban? Az értelmiség rendszerváltásban
betöltött szerepét vizsgálva valójában az ?értelmiség hosszú évtizedéről?
érdemes beszélnünk, hiszen a kritikai beszéd kultúrájának megjelenése és
elterjedése jóval megelőzte a rendszerváltást, és néhány évig még a
rendszerváltás után is fennmaradt. Ez a ?hosszú évtized? a Charta ?77-tel való
szolidaritási petíciótól a disszidens értelmiségiek szamizdat orgánumainak
létrejöttén és a demokratikus ellenzék megszerveződésén (1977-1987), a
hálózatépítésen és pártosodáson (1988), a kerekasztal-tárgyalásokon (1989) és a
parlamenti politizálás megindulásán át (1990) egészen a Demokratikus Charta
politikai felíveléséig és hanyatlásáig (1991?1994) tartott. E korszakban
jelentős személyi átrendeződések történtek az ellenzéki értelmiségben: a
disszidensektől a tárgyalások résztvevőin át az új parlament összetételéig és a
rendszerváltás utáni mozgalmak résztvevői köréig jellemző volt az ellenzéki
szereplők cirkulációja. A vizsgált történelmi korszak egyes periódusai között
jóval nagyobb volt az ellenzéki értelmiségi csoportok összetételének változása,
mint folytonossága. Az ellenzékiek eszméit olyan fogalmak alakították, mint a
hatalom humanizálása, az engedetlenség, az antipolitika, a civil társadalom, és
mindenekelőtt az egyetemes emberi jogok. A békés rendszerváltáshoz vezető
radikális reform gondolata megnyitotta az utat a reformértelmiség
csatlakozásához. A szabadság, a népszuverenitás, a képviseleti kormányzat, az
erőszakmentesség, a konszenzusra törekvés és az Európába visszatérés alapelvei
pedig lehetővé tették az alkotmányozást. BOZÓKI ANDRÁS egyetemi tanár a
budapesti Közép-Európai Egyetem Politikatudományi Tanszékén. Rendszeresen oktat
az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és többször is tanított
vendégprofesszorként a New York-i Columbia Egyetemen, valamint más nyugati
egyetemeken. Számos nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 18
könyv (társ)szerzője, 24 könyv (társ)szerkesztője. A kötet adatai: Kötés:
kartonált Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 536 oldal