Fontes Ethnologiae Hungaricae XIII. Szerző: Takács György L?Harmattan Kiadó,
2019 A kötetben bemutatott kéziratos füzetekbe 1894 és 1933 között jegyzett le
magyar és román imákat, ráolvasókat a magyarcsügési Gábor János (1870?1957). A
magyar fonetikai készlettel leírt román ?deszkentálásokat? torokgyík,
kígyómarás, sebláz, orbánc, ?lóorbánc? gyógyítására, gonoszok távoltartására és
rontások visszafordítására, a magyar ráolvasókat pedig tejelvétel és rontás
ellen, továbbá ijedtség eltávolítására tartották alkalmasnak. A magyar imák
forrásául leginkább a 17?19. század népies imakönyvei, ponyvái szolgáltak, a
Szent Antal mennyei útjáról szóló apokrif típust mindazonáltal az archaikus népi
imádságok tízezres nagyságrendű szövegállományában csupán bő tucatnyi variáns
képviseli. A ráolvasók némelyike szintén unikális jellegű. Amint a szerző,
Takács György megállapította, ezek a 19. század gyimesi határvidékének
szinkretikus vallási viszonyait idéző szövegek nem írott előképekből, hanem a
helyi szájhagyományból erednek. A füzetek a csángó műveltség alfabetizmusát
villantják fel: a segítségükkel betekinthetünk egy, a korabeli gyimesi vidéket
ráolvasóival járó ?tudományos? vernakuláris vallásosságának magyar és román
néphit-elemekkel telített mélységeibe. A szerző a kötetben közölt imákat és
ráolvasókat a szövegek tartalmi és formai jegyeit, párhuzamait kommentáló
jegyzetanyaggal látta el, feltárva azok forrásvidékét: azt a vallási és
spirituális territóriumot, amely éppúgy kötődik az ortodox papság által még
nemrégiben is végzett gonoszűző gyakorlathoz, mint ahhoz a hajdani liturgikus
?fehér mágiához?, amellyel a római katolikus klérus ? a Trienti zsinat
(1545?1563) határozatai nyomán ? jobbára évszázadok óta felhagyott. A bevezető
tanulmány bemutatja a szövegek feltételezhető eredetét, a gyimesi, hárompataki
?tudományosokat? és az általuk használt mágikus jellegű írásbeliséget, valamint
a könyv, az írás-olvasás és a ?tudomány? kapcsolatát a Tatros menti
csángóságnál. TAKÁCS GYÖRGY (sz. 1965) folklórkutató polgári foglalkozása
mellett az 1980-as évek második felétől kezdve végez néprajzi gyűjtést a
Székelyföldön és a Gyimesben, valamint a Székelyföld moldvai határvidékén, a
hiedelemmondák, archaikus népi imádságok, ráolvasások témáiban.
Szakfolyóiratokban is megjelenő folklorisztikai tanulmányai mellett több
kötetben tette közzé gyűjteményének egy-egy tematikus csoportját (így:
Aranykertbe? aranyfa. Gyimesi, hárompataki, Úz-völgyi csángó imák és ráolvasók,
2001; Kantéros, lüdérc, rekegő. Hárompataki csángó hiedelemmondák, 2004;
Angyalok csenditének. Archaikus népi imádságok a régi Csíkszékről, 2015;
Elindula boldogságos szép Szűz Mária. Ráolvasók a régi Csíkszékről, 2015). A
Kantéros, lüdérc, rekegő című kötet 2005-ben a Magyar Írószövetség ?Év Könyve?
díjában részesült. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2019
Terjedelem: 536 oldal