Szerző: Cseke Ákos L?Harmattan Kiadó, 2016 Képesek vagyunk-e kimondani
önmagunkról akár másoknak, akár magunknak az igazságot? Honnan származik az erre
vonatkozó, talán lehetetlen, de feltétlenül létező igény az emberben? Valóban mi
akarjuk megvallani magunkról az igazságot, vagy csupán olyan kulturális
előírásoknak engedelmeskedünk tétován, amelyeknek sem eredetét, sem szándékát
nem ismerjük igazán? Milyen kapcsolatban áll a kimondott igaz szó az életünkkel,
amelyet igaznak tartunk vagy szeretnénk igaznak tartani, és a szűkebb vagy
tágabb értelemben vett közösséggel, amelynek tagjai vagyunk? Nem jelent-e olykor
valóságos megváltást az igazság kimondására vonatkozó parancs magunk mögött
hagyása? Ezekre a kérdésekre keresi a választ legújabb könyvében Cseke Ákos, aki
kísérletet tesz arra, hogy kritikai értelemben megvizsgálja és felülvizsgálja a
kései Foucault többek között Euripidész, Szophoklész, Platón, Seneca és
Cassianus műveire támaszkodó elemzéseit, amelyek során a francia filozófus az
igazság és az igazmondás vallási, etikai és politikai parancsát és fogalmát
mutatta be. Michel Foucault-t 1970-ben választották a Collčge de France
tanárává, onnantól fogva egészen haláláig, 1984-ig tanított a nagy presztízsű
intézményben. Az ezekben az években tartott előadásai átiratát, amelyek
alapvetően megváltoztatták a Foucault-ról alkotott képünket, 1997 és 2015 között
publikálták tizenhárom kötetben. Az Igaz szó, igaz élet az első magyar nyelvű
összefoglaló munka a kései Foucault vonatkozó kutatásairól. Cseke Ákos a Pázmány
Péter Katolikus Egyetem tanára. Legutóbbi kötete: Mennyi boldogságot bír el az
ember? (Kortárs, 2014)