Szerző: Arday Géza L?Harmattan Kiadó, 2015 A lelkek tükre az író ? a hazáján
kívül is! Amennyiben ez a tükör nem sima, hanem karcos, vagy nem elég tiszta,
akkor a tükörkép sem éles. Az irodalmunknak létezik egy sajátos vonulata
Nyugat-Európában, a tengerentúlon és a Kárpát-medencében, amelynek biztos kézzel
sikerült éles és sajátos képet alkotnia magáról. Az e kötetben szereplő egyik
alkotó sem tudta elkerülni a 20. századi történelmi kataklizmáit; ezek a mai
napig hatással vannak a mindennapi életünkre és irodalmunkra. Ez elegendő okot
szolgáltat ahhoz, hogy át- és újragondolhassuk a magunkhoz és egymáshoz való
kulturális viszonyulásainkat. Ezért a könyv nemcsak magyarországi, hanem egykori
emigráns, nyugat-európai és tengerentúli magyar alkotóknak is helyet biztosít.
Olyan írók és költők alkotásai, valamint róluk írt művek kerülnek tárgyalásra,
amelyek a 20. századi magyar irodalom egy részének esztétikai és gondolati
jellegzetességeit adják. A tanulmányok az egyéni és a közösségi sorsot
befolyásoló értékek ? legkülönfélébb esztétikai alkatú művekben való ? felszínre
kerülését hivatottak segíteni. Az irodalomtörténész kutatói okadatoló szándéka
nem próbál egy-egy írói életrajzot az alkotás és pályakép értékelésének az
alapjává tenni, azonban minden alkalommal felhasználja egy-egy mű helyzetének és
hátterének a vizsgálatához. Mindez az egyetemes magyar irodalom egységét, a több
irányból érkező érték egymást kiegészítő hatását szolgálja. Arday Géza (Bp.,
1973) irodalomtörténész, tanár, író. Tíz esszé- és tanulmánykötet, valamint
számos kritika szerzője. Fő kutatási témái: az 1945 utáni nyugati (emigrációs)
és határon túli irodalom, irodalomszociológia, kisebbségkutatás. Írásai hazai és
külföldi folyóiratokban jelennek meg. Ez a negyedik kötete, amelyik a
L?Harmattan Kiadó gondozásában lát napvilágot.