Szerző: Zárug Péter Farkas L?Harmattan Kiadó, 2015 Orbán Viktor 2014. július
26-án elmondott tusnádfürdői beszéde óriási hazai és nemzetközi visszhangot
keltett, amikor második kormányzati ciklusát egy illiberális államátalakító
kísérletként írta le. A 2010 és 2014 közötti négy esztendőben nem hangzott el az
Orbán-kormánnyal kapcsolatban maga az illiberális kifejezés. Elhangzott a
diktatúra, féldiktatúra, az autoriter, a maffiaállam és minden egyéb Orbán
kritikusaitól, de érdekes módon senki nem sorolta be az Orbán-rendszert az
illiberális kategóriába. És akkor 2014. július 26-án nem más, mint maga a magyar
miniszterelnök, Orbán Viktor végzett nagy ívű rendszerelemzést és -értelmezést
saját előző ciklusának államépítési irányáról, aminek kapcsán ő maga mondta ki
saját rendszer-átalakító politikájának jellemzésére, hogy az bizony illiberális.
Mindez nemcsak hogy meghökkentette a hazai és külföldi politikai elemzőket,
hanem viharosan megélénkítette az Orbán-rendszer mibenlétéről kavargó vitákat.
Zárug Péter Farkas ma Magyarországon az egyik legismertebb vállaltan jobboldali,
konzervatív politológus, aki mind tudományos munkáiban, mind közéleti
megnyilvánulásaiban talán a leghitelesebb leírását s egyben bírálatait adta az
Orbán-kormány működésének. E kötetben korábbi, 2012-es nagy sikerű tanulmányának
újraközlése mellett ? Vázlat a második Orbán-kormány konfliktusainak
megértéséhez ? alapos elemzés után kísérli meg a válaszadást arra a kérdésre,
hogy 2015-re illiberálissá vált-e a magyar demokrácia, s az Orbán-rendszerrel
egy modern abszolút hatalom épült-e ki Magyarországon?!