Diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról Szerző: Daniel
Kalder Athenaeum Kiadó, 2018 Keservesen szórakoztató utazás a huszadik század
diktátorirodalmába, melyből kiderül, hogy a könyvek néha ártani is tudnak az
emberiségnek. A diktátorok már a Római Birodalom idején is írogattak, a huszadik
században azonban soha nem látott mennyiségben és példányszámban robbant ki
belőlük az üres szóáradat a (néha szó szerint) rabul ejtett közönségre. A műfaj
titánjai - többek között Hitler, Sztálin, Mussolini, Homeini és Mao - elméleti
munkákat, eszmei kiáltványokat, verseket, emlékiratokat, sőt, esetenként
romantikus regényeket írtak, megalkotva ezzel a diktátorirodalom agyzsibbasztó
hagyományát. Hogyan vált az irodalomtermelés a rezsimek működtetésének fontos
részévé? Mit árulnak el ezen alkotások a diktátorok lelkivilágáról? És hogyan
okozhat az írás és az olvasás maradandó károkat? Ha van könyvtár a pokolban,
annak tömött polcai az elmúlt évszázad leghírhedtebb alakjainak műveitől
roskadoznak. A szerzők több millió ember halálát okozták szavaikkal, saját
gondolataik fontosságába vetett hitük mégsem ingott meg egy pillanatra sem.
Talán nem csoda, hogy - mint azt Kalder bemutatja - több diktátor is íróként
kezdte pályafutását.