Szerző: Konrád Mónika Noran Libro, 2017 A legnagyobb változás sosem akkor
kezdődik, amikor repülőre szállunk, hogy magunk mögött hagyjunk mindent, amit
ismerünk. Hosszú évek előzik meg, míg a sóvárgásból gondolat, elhatározás, majd
terv lesz. Gyerekként már sejtettem, hogy csak az igaz, teljes, önfeledt
pillanatokért érdemes élni. Önfeledt, mert abban a pillanatban már nem vagyunk
ott. Elfelejtkezünk magunkról. Az elmúlt években gyakran töltöttem az estéimet
az Operaház nézőterén. Szerettem az operát, a zenét, a grandiózus
látványvilágot. Valójában azonban mindig csak azt a pillanatot vártam, azt az
egyet, ami lehet, hogy egy előadás alatt csak egyszer fordul elő. Ültem és
vártam, hogy megtörténik. Onnan tudtam, hogy itt van, ez az, hogy elakadt a
lélegzetem. Előbb vettem észre, hogy visszafojtott lélegzettel figyelek,
minthogy tudatosult volna, mi is történik valójában a színpadon. Azt is éreztem,
hogy nem csak én vagyok így ezzel. Abban a bizonyos pillanatban a közönség egy
emberként tartja vissza a lélegzetét. Katarzis. A teljesség pillanata. Az a
csekély, rövidke kis idő, mikor minden szinkronba kerül egymással olyan
harmóniát sugallva, amelyet a hétköznapi életben kevéssé tapasztalhatunk. Minden
eggyé válik: a művész és a szerepe, a művész és a nézők. Eltűnnek az egyéni
vágyak, a megosztó ítéletek. Egy marad csak. A pillanat. Szerettem volna
utánajárni, vajon honnan jönnek? Szerettem volna többet belőlük, megmaradni
bennük és nem csak sóvárogni, vágyni az önfeledtséget. Azért indultam útnak,
hogy hátrahagyva az életem, egy másik, spirituálisan nyitott kultúrában
felfedezzem a boldogság eredetét. A kötet adatai: Formátum: 125 x 190 mm
Megjelenés éve: 2017 Terjedelem: 240 oldal