Balu vagyok, meg Öcsi, meg néha Bálint, vagy Baluuuuuuuuuuuuuuuuuuúúú. A két
utolsó olyankor, amikor a Mami belelép vagy beleül valami hegyes cuccba, ami tök
véletlenül az útjába kerül, vagy a székére. Oda is tök véletlenül. Egy erdő
mellett lakom a családommal, meg a barátaimmal, és a családom pont olyan, mint
egy csomó mindenki másé: van a tesóm, meg a szüleim. De a barátaim kicsit mások:
csupa izgő-mozgó, ficánkoló, tekergő csúszómászó, legalábbis a Nagyi szerint,
akinek amúgy igaza van, mert itt, ahol lakunk, még ezek az izgő-mozgók vannak a
legtöbben. Nagyon jó fejek, könnyű velük cimborálni. Mondjuk, amióta sulis
vagyok, akadnak igazi gyerek barátaim is. Például a tesóm Sibi, mert ő is jó
fej, pedig lány... Szerintem a barátságok köztünk meg az állatok között nagyon
különbözőek lehetnek. ? Mert vannak olyan állatok, akiket le se tudunk vakarni
magunkról. Ők általában szőrösek, négy lábon járnak, és kutyául érzik magukat,
amikor nem lehetnek velünk. De vannak köztük tollasak is ? két lábon ? mint
Zozó, a minden lében kanál nimfa, aki sose használ kalitkát, és nem is sejti,
hogy nem ember, úgyhogy egész álló nap a Mamin csüng.