Szerző: Frans C. Lemaire L'Harmattan Kiadó, 2022 ?Ez a könyv minden bizonnyal
nem született volna meg a nélkül a varsói gettóbeli kisfiú nélkül, akinek a
fényképe a szenvedés és az együttérzés modern jelképévé vált. Ez a fiú talán a
század egyik legnagyobb zenésze lett volna, de nem volt joga az élethez. Neki
ajánlom az elmúlt hét év kutatómunkájának eredményét, ezt a könyvet, amelyet a
zenének az emberi sorssal, azon belül is ennek a különleges, a világ minden
táján szétszórtan és kisebbségben élő, újra és újra üldöztetésnek kitett népnek,
a zsidóknak a sorsával való kapcsolatáról írtam.? A tavaly elhunyt belga
zenetudós, Franc C. Lemaire (1927?2021) könyve háromezer év kultúr- és
társadalomtörténetét meséli el a zsidó zene történetén és zeneszerzői sorsokon
keresztül, tizennégy tematikus fejezetben, érzékenyen elemzésekkel megvilágítva
az adott korszakok szellemiségét, eseményeit és hangulatát. Az első fejezetek a
szoros értelemben vett zsidó zenei világot: a bibliai, a szefárd és az askenázi
hagyomány dallamait, azok kabbalisztikus, haszid vagy jiddis változatait,
valamint a gregorián énekekkel és az itáliai reneszánsz polifonikus muzsikájával
való kapcsolatait mutatják be. A középkori keresztény teológia antijudaista
szövegeinek és kontextusának ezután következő vizsgálata révén a szerző rámutat,
hogy a nagyheti liturgia, a misztériumjátékokok, a reformáció kora után pedig a
passiók, az oratóriumok és a barokk kantáták milyen mértékben járultak hozzá a
zsidókkal szemben táplált ellenérzések fenntartásához vagy a megtért zsidók
kirekesztéséhez. A felvilágosodás, a zsidó asszimiláció és a nacionalizmus
időszakával foglalkozó fejezetek szerteágazó témái közül érdemes kiemelni a
Mendelssohn család felemelkedéséről és pusztulásáról írt részt, valamint Wagner
hírhedt antiszemita pamfletjének és operafiguráinak elemzését. Önálló fejezet
foglalkozik a Monarchia és főként Bécs sokszínű zenei életével, amelyben a
kettős identitás problémája, Mahler és Schönberg darabjainak és útkeresésének
elemzése mellett Goldmark Károly és Joachim József pályájáról is olvashatunk. A
XX. századi zsidó zenével foglalkozó fejezetek témái is rendkívül gazdagok: az
amerikai jiddis színház és a broadwayi musicalek világától az Auschwitz utáni
vallásos zene problémáján keresztül a kortárs zenéig ível az áttekintés,
amelyből nem maradhat ki a holokauszt pusztításának és következményeinek
számbavétele, de az sem, hogy miként próbálták felszámolni a jiddis kultúrát a
sztálini Szovjetunióban. A történeti fejezeteket, amely a palesztinai és izraeli
zenei élet elemzésével zárul, a 150 legjelentősebb zsidó zeneszerző és
zenetörténész életrajza egészíti ki Salamone Rossitól Steve Reichig, amely nem
csupán zenetörténeti függelék, hanem megvilágító erejű a zsidó identitás és a
zsidó zene sajátszerűségének tekintetében is. Utóbbi kapcsán Lemaire
megállapítja, hogy ?az időben és térben sokfelé bolyongó zsidó zene a
kulturálisan sokszínű közeg külső hatásaival való telítődése ellenére is képes
volt megőrizni egyfajta rejtélyes egységességet?. A kötet adatai: Kötés:
puhatáblás Megjelenés éve: 2022 Terjedelem: 549 oldal