Amikor Lohn Lennont huszonnöt évvel ezelőtt lelőtték, ugyanazt a döbbenetet
éreztem, mint milliók világszerte. A legnépszerűbb Beatle kamaszkori hősöm volt:
a hatvanas évek közepén az ő zenéjére tomboltam az iskolai klubdélutánokon,
néhány évvel később vele énekeltem a Give Peace A Chance-t az Eper és vér című
filmben, majd a hetvenes években felszólítására én is egy igazságosabb, szebb és
jobb világról álmodoztam, és még évekig hittem abban, hogy ha fia születése után
egyszer majd abbahagyja a háziasszonykodást, akkor az ő vezetésével Woodstock
népe mégis valóra válthatja az álmait. A felforgató prófétát a hatalom is
felismerte benne. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója okkal mondhatta: John
Lennon veszélyesebb a kommunizmusnál. A Dakota-ház előtt eldördült lövések
azonban végérvényesen szertefoszlatták az utópikus álmokat, s másokkal együtt
eleinte én sem értettem, miért neki kellett meghalnia, miért ölte meg egy
rajongója? Újságíróként aztán évekig kutattam a halála körülményeit, s nemcsak
furcsa, elhallgatott részletekre bukkantam, de arra is rádöbbentem, hogy
valójában két John Lennon létezett. Én - másokhoz hasonlóan - csak a
körülrajongott rocksztárt, a legendás ikont, a halhatatlan bálványt ismertem, de
emellett létezett egy halandó, hétköznapi ember is, aki a hírnév álarca mögött
rejtőzködött. Ez a könyv az utóbbiról, a Dakota-ház fantomjáról szól, és az
ismeretlen John Lennon különös, eltitkolt életét, illetve rejtélyes halálának
körülményeit meséli el. A történet legalább olyan bizarr, mint Elvis Presleyé
volt. Imagine - képzeljük el...