E különös, ironikus könyv a digitális világ teológiájaként is olvasható. Nem
csodálkozik, prófétál vagy átkozódik: egy mindent átható változás filozófiai
alapkérdéseit nyitja fel. Az analóg világ ugyan túléli a digitalizálását, ám
érezhetően csupán Patyomkin-falu lesz, árnyéka, salakja önmagának. Hiszen
digitális megjelenési formájában sokkal hatékonyabb. Mindig, mindenhol,
korlátlanul. A digitális világ alapképlete nemcsak a virtualitásban érvényesül.
Visszahat azokra a fantazmákra, amelyek a valóságunkat strukturálják. Átfogja a
reálgazdaságot, módosítja a testünket, az identitásról és a szabadságról
alkotott elképzelésünket, átitatja a politikát, megváltoztatja az idő és a tér
észlelését, befolyásolja a humanitást. Egyre inkább azt észleljük, hogy a
digitális forradalomnak évszázadok alatt begyakorlott gondolati alakzatok esnek
áldozatul. Az egyik oldalon a forradalom őrületétől megszállott a
techno-rajongók történeti szükségállapotot - Singularityt - kiáltanak, miközben
a kritikusok, a forradalmi áradattól mintegy megdermedve, a szép új világ
lélektelenségének panaszdalát éneklik. Végül aztán mindkét oldal a vallás
gondolati alakzataihoz tér vissza - félreértve ezáltal a folyamat történeti
jellegét. Annak dacára, amit az átok és az ígéret, az utópia és a disztópia
kettőse sugallna, itt korántsem egy olyan vírus fertőz minket, amelyet a
földönkívüli intelligencia küldött ránk. Sokkal inkább egy történeti
képződménnyel van dolgunk - egy ember készítette szimbolikus formával, amely
ezért aztán mulandó. A szerzőkről: Martin Burckhardt (1957, Fulda) a
számítógépek hangokkal, zajokkal, nyelvvel is kísérletező teoretikusa. Művei a
gépek kultúrtörténetét és filozófiáját kutatják. Legutóbbi könyve: Philosophie
der Maschine (2017) Dirk Höfer (1956, Heidelberg) író, műfordító, borkereskedő,
hosszú időn át a nevezetes folyóirat, a Lettre International szerkesztője.
Mindketten filozófiai kérdéseket felvető digitális játékok fejlesztői.