?Felvetődik az a kérdés: Korunkban hol találjuk a régi beavatottakat, mi a
helyzet a reinkarnációjukkal? A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt
említenünk kell azt, hogy valamely következő földi élet mennyire különbözhet az
előző élettől a tudás, a megismerés és egyéb, az ember lelkére jellemző
tevékenységek szempontjából is. Ilyen vonatkozásban valakinek az egymást követő
földi életei között nagy eltérések lehetnek. Amikor ugyanis az ember halála és
újabb születése közötti élete már közeledik ahhoz a pillanathoz, amikor az
embernek ismét le kell szállnia a Földre, hogy egyesüljön a fizikai és éteri
organizációjával, akkor ez igen sok egyéb dologgal is összefügg. Bár a család, a
nép és egyéb meghatározottságok már régen eldőltek számára, de a saját
elhatározása mégis roppant nagy jelentőségű, hogy végrehajtsa létezésének azt az
óriási változását, amit a szellemi-lelki világból a fizikai világba való átmenet
jelent. Mert meg kell gondolniuk kedves barátaim, hogy ez nem úgy van, mint itt
a Földön, ahol az ember letöltvén normális életét, lassanként elgyengül, és ezt
követően ? mint tudjuk a földi tapasztalatok alapján ? csak kevéssé járul hozzá
ahhoz az eseményhez, hogy a halál kapuján áthaladjon és így egy másik létformába
lépjen át. Ez az esemény a Földön úgyszólván elborítja, magával rántja az
embert. Itt a halál mintegy kényszerít bennünket. A szellemi világból való
leszálláskor ez egészen másként történik. A szellemi világban egy világos,
teljesen tudatos tevékenységről van szó, valóban a lélek legmélyéről fakadó
elhatározásról. Az ember ott rátekint arra a roppant változásra, amely akkor
következik be, amikor a földöntúli lét szellemi-lelki életformáját felcseréljük
a földi léttel. Ennél a leszállásnál tisztában vagyunk azzal, hogy majd
alkalmazkodnunk kell általában a földi kultúra és civilizáció viszonyaihoz, de
azokhoz az életkörülményekhez is, amelyek az adott korszak sajátosságaiból
erednek. Csakhogy a mi korunk ? eltekintve most a kultúra és a civilizáció
jellemzőitől ? már nem könnyen bocsát rendelkezésre olyan földi testeket,
amelyek ismét olyan lelki életet tennének lehetővé, amely mindenben megfelel a
beavatottak régi életének. Amikor eljön az ideje annak, hogy az emberi lélek ?
egy régi beavatotté is ? emberi, földi testet használjon, akkor ezt a földi
testet olyannak kell elfogadnia amilyen, miközben hozzá kell idomulnia az adott
nevelési formákhoz, az egész környező élethez is. A lélek persze ekkor sem
veszíti el egykori tartalmait, de most más módon kell kifejezésre juttatnia. A
lélek alapvető személyes vonásai megmaradnak, csak máshogyan öltenek alakot.?
(részlet a könyvből)