A Mózes egy, huszonkettő Ábrahám és Izsák ószövetségi történetének modern
feldolgozása. Az Ábrahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát
megélt és megszenvedett ?rettenetes? szülők, nagyszülők. Az Izsákok lázadó
fiatalok, akik nem kíváncsiak felmenőik múltjára, akart-akaratlan
áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra,
elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk
útját akarják járni. Egy ?szigetre? vágynak, távol a vénektől, ahol együtt és
maguk lehetnek. Gál Hugi és Ádám, Bartos Márta és Gyuri ? a két testvérpár ?
csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a ?nemzet mártírjának?
fiától, a naivnak és jámbornak tűnő Miklóstól. Mert ő bizonyára kap majd egy
lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi
beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így
akarja? Mikor újraolvastam a Mózest, ugyanazt a késztetést éreztem, mint pár éve
Az ajtó felelevenítésekor. Akkor elzarándokoltam Szabó Magda házához, hogy
megbámulhassam azt a bizonyos ajtót, és ácsingózhassak a kerítés előtt. A Mózes
megjelenése után fiatalok tucatjai bukkantak fel a szerzőnél, csak hogy néhány
szót válthassanak vele. Megrendülten töprengek rajta, miféle szív és lélek
lakozott ebben a törékeny testben, micsoda írói tehetség, hogy életbölcsességét
olyan erővel tudta szavakba önteni, amivel embereket repít ki komfortzónájukból
? pusztán, hogy pár pillanatig megmerítkezhessenek valamiben, amiről maguk sem
tudják, mi, de a könyv hatására elementáris vágyként jelentkezik bennük. ?