Az Odüsszeia érdekfeszítő meséje, rokonszenves, nem testi erejével, hanem
okosságával, ravaszságával kitűnő főhőse, számos életszerűen megformált, csaknem
realista típusoknak tekinthető mellékalakja (a kondás, a dajka, Nauszika stb.),
a tengeri utazás fantasztikus, de mégis emberi eseményei, a szerelem viszonylag
nagy szerepe a történetben, mind megkönnyítik, hogy a mai olvasó élvezettel,
azonosulással mélyülhessen el a csaknem háromezer éve született műben. Ebben a
műben nem emberek küzdenek egymással, Odüsszeusz a természet erőivel veszi fel a
küzdelmet: nem kétséges, hogy kivel rokonszenvezzen az olvasó, kiért aggódjon
feszült, veszélyes helyzetekben. Az egyetlen komoly emberi gonoszság, amely
megjelenik az eposzban, a kérőké. A velük való leszámolás ? minden kegyetlensége
ellenére ? jogosnak és természetesnek érezhető. Az Odüsszeia természetesen több
és más is, mint amit a mitológiában, az ókori görög polisz világában járatlan
olvasó kivehet belőle, de remekmű volta éppen abban (pontosabban abban is)
megnyilvánul, hogy különböző síkokon fogadható be.