Csángóknak nevezik a moldvai magyarokat. A csángók a Kárpátoktól keletre,
elsősorban a Székelyföld szomszédságában, de attól különváltan élő vagy onnan
származó magyar népcsoportok. A csángó név (első előfordulása: 1400) - amelynek
eredeti jelentése: 'elkóborló, elvándorló' - nem az eredeti elnevezése volt a
moldvai magyaroknak, ők magukat csak magyaroknak nevezik, megkülönböztetve a
moldvai székelyektől. Így hívják a Csíkszékből a közeli Tatros folyó völgyébe
költözött magyarokat (gyimesi csángók); a Brassó melletti Hétfaluban élő
magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak más lakóit (hétfalusi csángók).
A csángó név általában gúnynévnek számít. Nem maguk a csángók, hanem a
környezetükben vagy a távolabb lakó székelyek használják. Kivételt képeznek az
ugyancsak bukovinai eredetű dévai csángók, akik nem érzik sértőnek a
megnevezést. Mikecs László könyvében a Csángók történetét, gondolkodását,
hagyományait vázolja fel olvasói számára.