Izgalmas, jó találmány az emlékkönyv. Körbeadod az osztályban a barátnőid
között, magaddal viszed a táborba, ott is beleírnak, főképpen lányok, ámbár akad
olykor fiú is, aki hajlandó komolyan venni a szépen bekötött, lakattal lezárt
könyvecskét. És ahogy telik-múlik az idő egyre több a bejegyzés ? mókás vagy
komolykodó ?, és te már fél év múltával is szívesen forgatod az emlékkönyv
lapjait. Aztán hirtelen egy arc, egy név villan fel az emlékezetedben ? ó, de
kár, hogy neki, éppen neki nem adtam oda? Ki tudja, talán jó volna valami
rendhagyó, különleges emlékkönyvet nyitni nekik, amelybe még soha nem írt senki,
amelynek még minden lapja üres! Nos, ilyen emlékkönyvet nyitogat most előttetek
a József Attila-díjas Nagy Katalin!