Varga Domokos, Kossuth-díjas író varázslatos műve a Kutyafülűek. Varázslatos,
mind tartalmát, mind keletkezésének körülményeit tekintve. A könyvben az író
saját családjáról, feleségéről és hat gyermekéről mesél, végtelen egyszerűséggel
és túláradó szeretettel. Szívből ajánljuk ezt a kedves írást fiatal és kezdő
szülőknek, és... mindenkinek. Ma már nyíltan bevallhatom, hogy a Kutyafülűek,
amelyet a fanyar humoráért becsülnek sokan, halni hurcolt életek nyögéseinek,
nyöszörgéseinek hallatán fogant a budapesti Gyűjtőfogház úgynevezett
Kisfogházában. Rövid kis kezdőfejezetét még szabadlábon írtam ugyan, valamikor
1956 nyarán, de magát a könyvet csak két évvel később kezdtem papírra vetni ott,
abban az emeletes épületben, amelynek a tövében naponta folytak akkoriban az
akasztások. A halálraítéltek néhány földszinti cellában várták sorsuk
beteljesedését. Én úgynevezett kisítéletes voltam, mégis teli aggodalommal:
kibírja-e családom azt az időt, amíg hazajutok innen, hiszen hat kicsi gyerekkel
maradt magára a feleségem. Az elítélt írók ekkor már papírt és ceruzát
kaphattak, dolgozhattak. Ez nekem is kijárt. Ilyen körülmények között fogtam
hozzá a könyvíráshoz, idéztem magam elé otthoni életünket, miközben halálhörgés,
siralom hangzott felém az épület földszintjéről, és szinte személyesen éltem át
az újabb és újabb kivégzések borzalmát. Hogyan lett mindebből fanyar humor?
Könnyek és kacagás különös összhangja? Ez az én számomra is megmagyarázhatatlan.
Annyit tudok: csak az a mélységes megrendülés válthatta ki belőlem, amely még
akkor is hatott, mikor a félig kész könyvvel végre hazatértem, s megírtam az
utolsó néhány fejezetet.