Jim Crace sajátos hangvételű regénye témaválasztását és témakezelését tekintve
is rendkívüli könyv. Élet és halát szoros összefonódásáról, egymást fedéséről
szól, de szól a szeretet halhatatlanságáról, fiatalságról és öregségről,
választási lehetőségekről és végzetről, házasságról és promiszkuitásról. A
hátteret az erőteljes színekkel megfestett természet, egy elhagyatott és vad
tengerpart adja. Itt szerelmeskedik először a regény két főszereplője, Joseph és
Celice, a két zoológus, majd ide térnek vissza harminc év múlva, középkorúan,
hogy a házasság mindennapjai után utoljára felidézzék a múltat, mielőtt a partot
luxusvillákkal építik be. Itt gyilkolja meg őket valaki, egy névtelen, de nagyon
is valóságosan ábrázolt gyilkos, a szendvicseikért, aprójukért, ruhájukért. Itt
fekszenek hat napon át, míg lányuk be nem jelenti eltűnésüket, és a rendőrség
meg nem találja őket. Életük és haláluk ezen a vad tájon olyan, mint egy
szimfónia: halálra élet felel, és fordítva, bomló testre ifjúság, egy szerelem
születésére, évtizedeken át megőrzött szeretetre/szerelemre lappangó bűntudat.
Minden iszonyatossága - a gyilkosság és a bomlás felkavaró leírása - ellenére is
életigenlés árad belőle, szeretet az élet és megértő elfogadás a halál, mint az
élet velejárója iránt. Crace nem mindennapi tehetség; még a szörnyűséget is
költőivé tudja varázsolni. Katartikus élmény.