Bornai Tibor és Bornai Tibor? Talán csak nem önmagával fog társalogni a szerző?
Nos, ezúttal másról van szó. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó,
ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki hatvanéves korában, negyven évvel
ezelőtt hunyt el, és fia, Bornai Tibor, aki akkor még csak tizenhét éves volt.
Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a
napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük történeteiből rajzolódik ki ez a
nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt időszak, amelynek kezdete éppen
most, a könyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Erről a száz évről
mesélnek ők ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján
heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a
Népliget mutatványosbódéi előtti padon vagy egy Üllői úti bérház konyhájában.
Sírós-nevetős könyv ez, dokumentumregény, minden benne szereplő tény és adat
valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, hogy mennyire
rímel egymásra ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében
is megtalálják az ugyanilyen rímképletű verssorokat. ?Oroszlán az Ecseri úton?
Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás
rádióig, a szakadozott könyvektől a molyos rókaboáig ócska tárgyakat
adnak-vesznek az emberek? Kiderül majd, ahogy az olvasók az igazi, nagy
kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átszőtt
könyvben.