Vajon honnan került báró Podmaniczky Frigyes gomblyukába a fehér szegfű? Az
MSZP logójára a piros szegfű? A csodás erdélyi székelykapuk faragott mintái közé
és az MDF zászlajára a tulipán? Virágos ablakainkat mióta ékesíti az illatos
muskátli? Csak a szerény hűséget jelképező árvalányhaj jött velünk a messzi
távoli őshazából, Ázsiából, vagy pedig vannak más virágzó növények is, melyek
elkísértek bennünket a hosszú úton? A széljárta puszták vad lovasnépe, a magyar
állattartó és állatbarát volt, állítólag nem sokra becsülte a flórát, a
növényeket. Csak ha meg lehetett enni őket, vagy gyógyítani lehetett velük. De
vajon igaz-e, hogy a virágok szépsége önmagában nem vonzotta eleinket? Valóban a
hódító oszmánok ajándékoztak meg bennünket egy sor, ma már tősgyökeres magyarnak
tartott virággal? A magyar falu évszázados dísze, a Pünkösdkor nyíló bazsarózsa
még nevében is Ali basát idézi? S vajon igaz-e, hogy a különleges illatot
árasztó rezeda, rozmaring távoli kontinensekről érkezett a mi kiskertjeingbe? A
liliom miért jelképezi nálunk a hűséget? A nárcisz önimádatra neveli-e az
imádóját? A csodás orgona az erdélyi havasokról, vagy pedig a Himalája
hegyoldalairól érkezett hozzánk? Dr. Rapaics Rajmund útmutatásával próbálunk meg
választ keresni ezekre a kérdésekre. A múlt század harmincas éveiben jelent meg
a magyarság virágai című szépséges könyve, ami azóta már megért egy reprint
(utánnyomott) kiadást is. Tőle kölcsönöztük e képeskönyvünk címét, és
összeállításunkban is az őáltala leírtakból válogattunk. Listánk korántsem
teljes. A magyarság legismertebb, ma is kedvelt virágzó növényeit gyűjtöttük itt
csokorba. Ahogy mondani szokás a teljesség igénye nélkül. Viszont mindannyiunk
gyönyörűségére.