Ismeretes, hogy Tersánszky Józsi Jenő páratlan atmoszférájú és nyelvezetű,
csodás elemekkel átszőtt epikájában a történetmondás igen közel áll a
hagyományos mese előadásmódjához. A felnőtteknek szánt mesék (pl. Mese a
fecskéről) mellett elsősorban a gyermekekhez szól. Ebből az irányból vezetett
útja többek közt a Misi mókus kalandjai irányába. A részben másutt alig
hozzáférhető mesék íve a király- és a szegényember-meséktől a modernizált
fabulákon át a Petőfi Sándort idéző, félig legendás, félig igaz történetig
húzódik, felvillantva a prózairodalomnak azt a korántsem konzervatív módozatát,
amely az írót és az olvasót: a történetmondót és a hallgatót szinte egy
közvetlen áramkörbe zárja.