Az író az utcán hever Nagyjából így összegezhetnénk e könyv mondandóját és
hősének alaphelyzetét, hiszen e kihívó önéletrajzi beszámoló arról tudósít:
milyen is, ha az utcán már nem a téma - de maga az író hever... Magányosan a
dermesztő párizsi éjszakában egy körúti padon várva a hajnalt - avagy
sokadmagában a huzatos londoni rakparton, újságpapírba burkolózva... Aki idáig
jut, annak jobbára se kedve, se módja balsorsát szabatos mondatokban elbeszélni
- akit viszont a sors megkímél ettől, többnyire nemigen kíváncsi efféle sivár
kalandokra. Ám kettejük közt, szerencsére, akad még valaki, akit éppen e köztes
és önkéntes közvetítő pozíció avat valódi kulcsszereplővé: maga az író. Ezt a
könyvet egy huszonéves fiatalember írta, aki ha vakmerőn nem szegül szembe
születési kiváltságaival, talán épp az idő tájt veheti át diplomáját
Cambridge-ben, Oxfordban - ahelyett, hogy a Szajna- és Temze-parton nyomorúságos
_x0084_csavargó-akadémiát_x0094_ abszolválna a nagy gazdasági világválság komor
előestéjén. Valóban: Eric Arthur Blair - a későbbi George Orwell - konok
önsorsrontóként már-már keresi magának a kudarcot. Előbb megszökik az ígéretes
egyetemi karrierelől, hogy öt éven át rendőrködjék Burmában, majd amint
megnyílna végre az út előtte a magasabb gyarmati tisztikarba, váratlanul hazatér
Európába, és családja legnagyobb rémületére bejelenti, hogy író akar lenni.