Az élet nem az, amit élünk, hanem az, amiről úgy képzeljük, hogy éljük. Raimund
Gregorius berni latintanár egy titokzatos nővel való furcsa találkozástól
felzaklatva, önmaga számára is váratlanul elhatározza, hogy kilép addigi
életéből. Felül az első Lisszabonba induló vonatra, poggyászában egy könyvvel,
amelyre véletlenül akadt rá egy antikváriumban. A könyv Amadeu de Prado portugál
orvos és költő-filozófus feljegyzéseit tartalmazza magányról, halálról,
szerelemről, hivatásról. Gregorius teljesen a könyv és szerzője hatása alá
kerül, és Lisszabonba érve, akár egy detektív, felkutatja Prado családját,
szerelmeit, barátait és ellenségeit. S miközben keresztül-kasul bejárja a
varázslatos portugál fővárost, egy nagyon tehetséges és érzékeny ember
küzdelmes, magányos és boldogtalan élete bontakozik ki előtte, jórészt a
Salazar-diktatúra idején. A svájci író különleges hangulatú regénye, amelyet
sokan Carlos Ruiz Zafón nagy sikerű könyvéhez, A szél árnyékához hasonlítanak,
voltaképpen két férfi, két nem mindennapi egyéniség párhuzamos életrajza.
Művében Mercier arra keresi a választ, vajon megérthetjük-e egy másik ember
életét, s ha igen, akkor ezáltal közelebb tudunk-e kerülni önmagunkhoz is, vagy
végleg elveszítjük addigi énünket. Akár így, akár úgy, a megismerés külső és
belső útjai tekervényesek és a nyomozás izgalmas.