A festészet kérdése nem elsősorban és nem kizárólag a festőkre tartozik, azt
pedig még kevésbé állíthatjuk, hogy az esztéták ügye volna. A festészet kérdése
nem más, mint a láthatóság kérdése, és ezért mindenkit egyaránt érint - közös
érzékelésünk, vagyis egyáltalán az emberi érzékelés problémája rejlik benne.
Valójában persze inkább azt kellene mondanunk, hogy nem mindenkit érint, hanem
csak azokat, akik számára a látás távolról sem magától értetődő dolog; a
filozófia kétségkívül ezért időzik el szívesen a festészet kérdésénél.
Napjainkban a filozófia egy lényegi formát öltött magára: a fenomenológiát; a
fenomenológia viszont csak azért tűzi ki célul a dolgokhoz való visszatérést,
mert mindenekelőtt arra vállalkozik, hogy meglássa azt, ami adja magát - azt,
ami adódik. A festmény kitüntetett láthatósága így a fenomén egy kiváltságos
esetévé válik, ami azt is jelenti, hogy az általában vett fenomenalitás felé is
utat nyithat. Jean-Luc Marion (1946-) a kortárs francia fenomenológia kiemelkedő
alakja. E kötet tanulmányaiban Marion a perspektivikus látás
feltételrendszerének vizsgálatával arra mutat rá, hogy a látható megpillantása
minden esetben rászorul a tárgy és az észlelő közötti ürességre, s ily módon
magába rejti a láthatatlant. A perspektíva ebben az értelemben nemcsak egy
képábrázolási eljárás, hanem a látás lényegi összetevője, amely minden tekintet
sajátja, hiszen csak ennek köszönhetően válnak a dolgok tőlünk elkülönülő
vizuális tárgyakká: egyedül a láthatatlan teszi tehát a láthatót valóságossá.