Az Úton lenni? a kérdések könyve. A szerző kérdéseié ? míg fel nem ütjük a
könyvet, a beleolvasás pillanatától számítva már a mi kérdéseink ezek, és a mi
töprengéseink. Elsődlegesen persze a gondolkodás könyve, de ez is kérdéses, mert
mi lesz mindabból, amit írunk vagy gondolunk? Aztán a néprajz könyve ez,
természetesen. No de mi a néprajz? Bár nem is ez a kérdés, hiszen a néprajz a
népi kultúra kutatásával foglalkozó tudomány. Kérdés tehát: mi is az a népi
kultúra? S ezen belül mit értsünk népin és mit kultúrán. Hívhatjuk?e a
néprajztudomány tárgyát ma népi kultúrának? A mi néprajzunké ez a könyv,
kétségtelen. Legföljebb fölmerül: mi a magyar a magyar népi kultúrában?
Egyáltalán, általában: van?e olyan, hogy nemzeti specifikum? Mi határoz meg egy
nemzetet? Lássuk be, maga a nép a legszélesebb értelemben véve sose nemzetben
gondolkodik. (De mi a nép?) Olvasóként hamar belátjuk, a mienk ez a könyv.
Természetesen nem specifikusan csak a miénk. Európában semmi sem páratlan. Ezt
hamar megszeretjük. Igaz, mindig is ezt szerettük, legföljebb nem tudtuk, hogy
ez a néprajz. Azt hittük, kultúra. (De mi a kultúra?) Hol a határ, meddig lehet
elmenni a kérdésekkel? Végül ? az Úton lenni? az a könyv, melynek nem szeretnénk
a végére érni. (Mi adja egy napló ízét, azt, hogy egyszerűen nem lehet letenni?)
Úton lenni jó. Úton lenni: a boldogság? (Persze: mi a boldogság?)