India kiemelt fontosságú Szat-darsana rendszerén belül a Patanjali Jógaszútrák
képviselik az illúzióból (Májá) való ébredést, a benső lény (Antarjámí), az
összetett, s eleinte ellentmondásos személyiség egyetlen transzcendens
harmóniába rendezésének tudományát (Jóga). A külsődleges anyagi teremtés
(Prakriti) felé erőltetett erkölcsi megfelelés (Dharma) helyett, az önvaló
(Átman) felkutatásának elsődleges feladatát (Jóga-szamádhi). A Jógaszútrák
királyi útján már nincs helye a vakhitnek, itt már nem különféle vallások buzgó
térítéseiről van szó, hanem a közvetlen (Pratjaksa) észlelésről (Avagama), lélek
és Isten élményről. Az Upászana meditáció vagy a Legfelsőbb szolgálatának
gyakorlata (Ísvara-pranidhána) által, a jelölt elérheti az Abszolútat. A
kezdetnélküli (Anádi) vagy örökkévaló Brahman az Abszolút tudatosság, mely
mindent betölt, és mindenhová kiterjed, magunkat is beleértve. Patanjali Risi
jógaszútrái szerint az örökkévaló Önvaló, az Átman az, mely szívünkben a
Brahmant képviseli, s egyedül őt kell a Szádhakának szüntelenül keresni
(Szádhana), s végül megvalósítani (Szamádhi)._x000D_ _x000D_ Következzék tehát a
Jóga-tudomány elveinek feltárása. Jsz.1.1.