"A bölcs Ghéranda tanítása a hatha-jógáról (szanszkrit címén Ghéranda-szanhitá)
az egyik legalapvetőbb és legtöbbet idézett hagyományos hatha-jóga szöveg. A
középkorban, feltehetőleg a 17. század vége felé keletkezett, és a gyakorlatok
valóságos enciklopédiája. A szöveg párbeszédes formában íródott a bölcs Ghéranda
és tanítványa, Csandakápáli között. A műben leírt ösvény héttagú jóga, ahogy a
fejezetek is mutatják, ellentétben Patandzsali klasszikussá vált nyolctagú
felosztásával. A hét tag, amelyből ez az önálló rendszer kirajzolódik, a
következő: tisztító gyakorlatok (satkarma), testhelyzetek (ászana), energetikai
pecsétek (mudrá), az elme visszavonása (pratjáhára), légzésszabályozás
(pránájáma), meditáció (dhjána) és szamádhi. Az eredeti szöveg verses formában
íródott, a fordítás során azonban a tartalmi pontosságot részesítettük előnyben,
hiszen alapvetően nem irodalmi szövegről, hanem gyakorlói kézikönyvről van szó.
?Nincs a káprázathoz (májá) fogható béklyó, nincs a jógához fogható erő. Nincs a
tudásnál (dnyána) nagyobb barát, sem az egónál (ahankára) nagyobb ellenség.
Ahogy az ábécé elsajátításával megértheted a szent iratokat, úgy a jóga
gyakorlásával eléred a végső valóság ismeretét.? (Ghéranda-szanhitá)"