"Feltételezzük, hogy elszigetelt lények vagyunk, s "az én gondolataim az én
gondolataim, a te gondolataid pedig a te gondolataid, és a kettő útjai sohasem
keresztezik egymást." Valójában igenis összekapcsolódunk egymással egy olyan
szinten, melyet a nyugati tudománynak még fel kell térképeznie, s még igen távol
állunk attól, hogy azt világnézetünkbe tudjuk olvasztani. Ha szándékaim képesek
befolyást gyakorolni egy tőlem távol tartózkodó személyre, ha gondolataid
összeolvadhatnak az én gondolataimmal, és nem pusztán klinikai körülmények
között, de bárhol a világon, akkor ez azt kívánja tőlünk, hogy megfontoltabbak
és felelősségteljesek legyünk, nem csupán saját cselekedeteinket illetően, de
azzal kapcsolatban is, hogy miként gondolkozunk más emberekről, és hogyan
kommunikálunk velük. Íme egy megtörtént eset. Az egyik pszichoterapeutát
behívatta a klinika igazgatója, hogy magyarázatát kérje, miért épülnek fel, s
hagyhatják el az intézetet hamarabb az ő betegei, mint kollégáinak páciensei. -
Miért gyógyulnak gyorsabban a betegeid? Mit csinálsz másképp? - érdeklődött.
Amikor a terapeuta elmondta, hogy imádkozik betegeiért, s úgy érzi, talán ez
lehet a magyarázata az eltérő klinikai eredményeknek, nyomban megbeszélést
hívtak össze a többi terapeuta részvételével, hogy megvitassák a helyzetet.
Mindenki roppant nyugtalan volt a meglehetősen ellentmondásos gyógymód miatt.
Végül utasították a terapeutát, hogy hagyjon fel az imádkozással, mert az
"igazságtalan előnyhöz" juttatja pácienseit." Dr. Larry Dossey_x000D_