?Ha létezik igazság a földön, a Solito egy szép napon klasszikusnak számít
majd.? Rumaan Alam Ebben a megindító és lebilincselő memoárban, melyet Sandra
Cisneros ?korunk mitikus utazásaként? méltatott, egy ifjú poéta regéli el
megdöbbentő és jellemformáló vándorútjának feledhetetlen történetét, amit
kilencévesen tett Salvadorból az Egyesült Államokba. Javier Zamora ?kalandja?
végül egy csaknem ötezer kilométeres utazásnak bizonyult salvadori
szülővároskájából Guatemalán és Mexikón keresztül az Egyesült Államokba ?
illegális bevándorlóként. A kisfiú hátrahagyja szeretett nénikéjét és
nagyszüleit, hogy rátaláljon az előre utazott édesanyjára, akit négy éve látott
utoljára, és apjára, akire már alig emlékszik. Amikor nekivág az útnak néhány
idegen és egy embercsempész (kojot) társaságában ? akit azért béreltek fel, hogy
elvezesse őket a biztonságba ?, Javier arra számít, hogy az utazás mindössze két
röpke hétig tart majd. A kilencéves kisfiú fejében csakis az jár, hogy veti majd
magát szülei karjaiba, és milyen lesz ismét egy fedél alatt élni velük. A
veszedelmes csónakutakat, a gyilkos sivatagi meneteléseket, a rászegezett
fegyvereket, letartóztatásokat és fondorlatokat, melyek várnak rá, elképzelni
sem tudja; és azt sem láthatja előre, hogy az a tizennégy nap két teljes
sorsfordító hónappá nyúlik a vándortársak mellett, akik egy váratlanul fellelt
családként nyújtanak támaszt neki. A Solito megindító és sodró lendületű
történet, mely testközelből a hely és a körülmények hangulatát egyedülállóan
megidézve számol be a bizonytalan kimenetelű, képtelenséggel határos utazásról,
s egyben arról a csodálatra méltó jóságról és szeretetről is, amit a szükséget
szenvedő a legváratlanabb pillanatokban kaphat embertársaitól. Az emlékirat hőse
természetesen maga Javier Zamora, a szerző, de éppúgy azok a csendes milliók is,
akiknek nincs más választásuk, mint elhagyni az otthonukat. Valóban egy modern
hős utazása ez, egy lebilincselő történet, amelyben az olvasó utazótársául
szegődhet a kis Javiernek. Javier Zamora 1990-ben született Salvadorban. Apja
Javier egyéves korában elmenekült az országból, majd édesanyja is követte, még
mielőtt a kisfiú betöltötte volna ötödik évét; mindkét szülőt az Egyesült
Államok által finanszírozott polgárháború kényszerítette a kivándorlásra. A kis
Javier kilencéves korában megindult vándorútjára Guatemalán, Mexikón és a
Sonora-sivatagon át. Unaccompanied (Kísérő nélkül) című bemutatkozó
verseskötetében az ifjú költő az olvasó elé festi, hogyan zilálta szét családját
a háború és a kivándorlás. Javier Zamora Stegner-ösztöndíjat kapott a
Stanfordra, majd Radcliffe-ösztöndíjat a Harvardra, s jelenleg is a National
Endowment of Arts (Nemzeti Művészeti Alapítvány) és a Poetry Foundation
(Költészeti Alapítvány) ösztöndíjasa. ?Zamora előadásmódját elbűvölő
bensőségesség jellemzi; az ember olyan közel kerül a kisfiúhoz, aki a szerző
hajdan volt, hogy Javier azután is újra meg újra eszébe jut, miután letette a
könyvet. Ez a rendkívüli mű óhatatlanul is rabul ejti és örökre megváltoztatja
az olvasót.? Los Angeles Times ?A Solito? megragadó és szemléletes
részletességgel tárja elénk Javier gyerekkori utazását Gringóföldére, a nagy
álmok és még nagyobb hamburgerek mitikus országába. Ám több ez puszta
migránstörténetnél ? egy kilencéves kisfiú jellemfejlődését is végigkísérhetjük
benne, aki egyetlen röpke évszak leforgása alatt volt kénytelen belépni a lelki
érettség korába, e másik mitikus birodalomba.? The Washington Post