"A gyermekkorunk nem a sorsunk. A természetes adottságaink nem a sorsunk. A
környék, ahol felnőttünk, nem a sorsunk. A kutatások mindezt világosan igazolják
(?) Gyakori vélekedés, hogy amint felnőttünk, ennyi volt - életünk és életmódunk
végleges és megváltoztathatatlan. A felnőttkori fejlődéssel kapcsolatos
kutatások összességét szemügyre véve azonban azt találjuk, hogy ez így
egyszerűen nem igaz. Lehetséges az érdemi változás." Mitől válik boldoggá az
élet, mi teszi teljessé és értelmessé? Erre a kérdésre alighanem más választ
adunk kamaszkorunkban, mint életünk derekán vagy éppen nyugdíjas éveinkben, ám
mit mond erről a világ legnagyobb és leghosszabb boldogságkutatása? A
felnőttkori fejlődést több száz résztvevő bevonásával vizsgáló kutatás, a The
Harvard Study of Adult Development 1938-ban vette kezdetét, és mind a mai napig
követi ugyanazon családok két-két generációjának az életét. A kötet szerzői
olvasmányos stílusban tárják elénk az egyedülálló vállalkozás legfontosabb
tanulságait, bepillantást engedve a résztvevők hétköznapiságukban is izgalmas
élettörténeteibe. A kutatás tanúsága szerint életünket elsősorban társas
kapcsolataink minősége határozza meg: minél erősebbek ezek a kapcsolataink,
annál nagyobb a valószínűsége, hogy boldog és egészséges életet fogunk élni. A
könyv legreménykeltőbb állítása pedig az, hogy mindig van remény a váltásra,
sosem késő megerősíteni a meglévő kapcsolatainkat, illetve újakat építeni.