Egy Magyarországunk van. - Előző két könyvemet rokonszenv és egyetértés mellett
indulat fogadta. A névvel vagy névtelenül írt elutasító vélemények kendőzés
nélkül mutatták, hogy honfitársaink számottevő része legendákban hisz, nem
ismeri saját történelmét. E kötettel folytatom, amit elkezdtem. Adatok, érvek
sokasága bővíti az ismereteket, segíti az olvasót, hogy múltunkról szóló
legendák helyett a történelemmel ismerkedjen. Első részében az ismeretek hiánya
és az előítélet okozta téveszmék, a minden alapot nélkülöző hiedelmek ellen
érvelek. A Károlyi Mihály igazságáról és az Erdélyről szóló fejezetek például
hiteles képet adnak Nagy-Magyarország felbomlása, a trianoni béke hátteréről. A
romániai (erdélyi) és szlovákiai (csallóközi) írások a magyar kisebbség, az
együttélés mai gondjairól tudósítanak. Ismerd meg hazádat. Ne csak a tájait, a
történelmét is. - A második részben arra keresem a választ: mi történt velünk az
elmúlt húsz évben? Mi módon jutottunk ide? Ehhez a rasszista és soviniszta
indulat fertőzte, egymással is ellenséges, jelentős részében tudatlan, nyomorgó,
utat vesztett néphez. Arról a korról írok, amelyben e nép és választott vezetői,
együtt ismerkedtünk a demokráciával és a piacgazdasággal. Ám a szabadság mámora
közben lebecsültük a veszélyt, hogy a társadalomban a háború után törvényen
kívül helyezett szélsőjobboldali nézetek terjednek. Közös a felelősség. A
tévutakat, a hatalom birtoklásának vágyát, a jóra való restséget nem könnyű, ám
el kell ismerni. A korlátlan hatalom részegítő tudata mellett a jövőről,
társadalomról és gazdaságról is gondolkodni kell. Hogyan lehet a gyűlölködőket
meggyőzni, gyógyítani? A szétvert magyar gazdaságot okosan újjáépíteni?
Hárommillió tanulatlan honfitársunkat felemelni a nyomorból? Beszélnünk kellene
egymással, mert ma nincs és e nélkül nem is lesz egységes nemzet. Hazafias és
vallásos szólamokkal bőven el vagyunk látva. A népnek munka és kenyér kell. -
Csernok Attila